Kit támogat L. Simon László a Schmidt Mária és Lázár János közti csetepatéban?

  • narancs.hu
  • 2015. március 3.

Villámnarancs

A Terror Háza igazgatója szerint ők mindent jól csináltak, de Lázár lejáratókampányt indított ellenük. Lázár János államtitkára korábban egyértelműen, keményen fogalmazott.

Schmidt Mária nagyon igyekszik. Nemrég egész konferenciát szervezett, hogy demonstrálja Orbán Viktor iránti odaadását, majd a közmédia bloggeréül szegődött, beosztottjaival együtt. De mindeddig nem járt eredménnyel. Korábban megírtuk, hogy Lázár nem fizeti a Sorsok Háza számláit, most pedig maga a főigazgató asszony kezdett panaszkodni.

Konkrétan azt írta a Facebookon, hogy Lázár miniszter lejáratókampányt indított ellene. És még azt is: „Értetlenül állunk azelőtt, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter – talán barátja és újdonsült tanácsadója, a vaskos pártállami múlttal bíró Zoltai Gusztáv sugalmazására –, szánt szándékkal akadályozza a Sorsok Háza megnyitását, rúg fel írásbeli és szóbeli megállapodásokat, megy szembe a kormány határozatával.”

Lázár és L. Simon között Zoltai

Lázár és L. Simon között Zoltai

Fotó: MTI

Arany szavak. Erről eszünkbe jutott az a beszélgetés, amelyet L. Simon Lászlóval folytattunk, rögtön a Sorsok Háza terveinek bejelentése után. Akkoriban L. Simon a kulturális és sajtóbizottság elnöke volt, a holokauszt-emlékév egyik felelőse, most pedig Lázár János jobbkeze parlamenti államtitkárként. Nézzük csak, mit mondott L. Simon 2013 októberében:

Magyar Narancs: Az előzetes vita és konzultáció hiánya aggasztó egy másik aktuális történet, a holokauszt-emlékév esetében is, amelyben szintén fontos szerepet vállal. Ennek fő eleme a Józsefvárosi pályaudvaron ötmilliárd forintból megvalósuló emlékhely, a Sorsok Háza, aminek a tervek szerint áprilisig, tehát a választásokig el kell készülnie. Hét hónap alatt kell tető alá hozni a 17 ezer négyzetméteres beruházást és kialakítani a koncepciót – ez nagyon kevés idő, egy ilyen méretű múzeum előkészítésére több évet szoktak szánni.

L. Simon László: Örülök neki, hogy csak ennyi baja van vele.

MN: Lesz tervpályázat, közbeszerzési pályázat, érdemi szakmai vita?

LSL: Először is, nem az én dolgom ezzel foglalkozni. Kérdezze a MÁV vezérigazgatóját vagy Fürjes Balázs kormánybiztost! Másodszor, ha azon kezdünk rágódni, hogy néz ki a holokauszt-emlékhely közbeszerzése, akkor olyan szintre fogunk lecsúszni, amely számomra a legkevésbé sem érdekes. Azt tudom mondani: nagyon fontosnak tartom, hogy létrejön Magyarországon egy új, a holokauszt gyermek áldozatainak is emléket állító kiállítás és központ. Reménykedem benne, ahogy remélhetőleg ön is, hogy elkészül időre.

MN: A feltételek finoman szólva sem ideálisak.

LSL: Ennyi idő alatt kell megoldani, ez a feladat. Pont. Mindenből ki lehet hozni, hogy hülye a kormány és mindent rosszul csinál, de mi lenne, ha most az egyszer annyit mondana csak: de jó, hogy ezt csinálják!

MN: Meglehetősen érdektelen interjú lenne.

LSL: Akkor meg ne beszélgessünk róla, mert egyrészt ez tényleg nem az én feladatom, másrészt, ha mindenben csak a hibát keressük, akkor semmi értelme. Azért az ellenzékiségnek is vannak határai, nem?

 

Ízlelgessük a mondatot: „Ennyi idő alatt kell megoldani, ez a feladat. Pont.” Ez volt a válasz minden kritikára, az alapvető problémákra, az ordító hiányosságokra. Legyünk jóindulatúak, és ne feltételezzük, hogy az egész csak egy választási attrakció akart lenni, amit Orbán Viktor átadhat ünnepélyesen, egyszer vagy kétszer, igény szerint.

Legyünk jóindulatúak, és feltételezzük, hogy valami más, rejtélyes ok, vagy esetleg a holokauszt évfordulója miatt kellett sietni. De ha így van, akkor vajon mire véljük, hogy lassan egy évvel a kitűzött időpont után járunk, és L. Simon minisztériuma a projekt vezetője szerint direkt akadályozza a Sorsok Háza befejezését?

Reméljük, a következő választásokig azért elkészül. Addig mit is mondhatnánk? De jó, hogy ezt csinálják!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.