Kósa Lajos lerántja a Jobbikról a cukiságálarcot

  • narancs.hu
  • 2017. május 9.

Villámnarancs

Amit szabad Jupiternek, nyilván.

Kósa Lajos mai budapesti sajtótájékoztatóján megjegyezte a Jobbik plakátkampányáról, hogy „a párt nem mondott igazat az akcióról, mert azt állították, 150 millió forint hitelt vettek fel a finanszírozására, holott az biztosan legalább 500 millióba kerül. Csak akkor jön ki 150 millióból, ha Simicska Lajos ezen keresztül finanszírozza a Jobbikot, óriási plakátárkedvezményt adva a pártnak.” Az MTI tudósítása szerint a Jobbik kapcsán kitért arra is, hogy a magyar politikába „nem való” az az agresszív és fenyegetőző működésmód, ahogy hétfőn Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő veréssel fenyegette meg Dömötör Csabát, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkárát. „Lehull a cukiságálarc, és mögötte egy vicsorgó, elképesztően agresszív habitus bukkan elő. (…) Tényleg ez a vita elintézésének módja? Majd az is lesz, hogy lefejelnek valakit a folyosón?”

Ez az agresszió elleni kirohanás különösen bájos annak fényében, hogy Bayer Zsolt, a miniszterelnök és a Fidesz nagy barátja a minap közölte, hogy „taknyukon és vérükön” kellene kirángatni a parlamentből az ott – amúgy némán – tiltakozó civileket. Kósa a sajtótájékoztatón egyébként erről az esetről csupán annyit mondott: „a Fidesz csak a politikusaiért tartozik felelősséggel, közírókat, kommentelőket – a közösség elleni izgatást vagy valaki életének a kioltására vonatkozó buzdítást leszámítva – nem kommentálnak.”

Bayerről megnyilatkozott Dömötör Csaba is, elmondta, hogy őt előző nap a parlamentben egy jobbikos képviselő erőszakkal fenyegette meg, „a két megnyilvánulás között az a különbség, hogy Szilágyi György parlamenti képviselő és választókat képvisel, Bayer Zsolt pedig nem az, az újságírók és közírók sokkal szabadabban bánnak a jelzőkkel, az ezzel kapcsolatos tűrésküszöb egyénenként változik. Az államtitkárok, képviselők esetében nagyobb a felelősség.”

Az tehát, hogy valaki a taknyán és a vérén rángatna ki civileket az ország házából, csupán néhány jelző lenne, holmi játék a szavakkal?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.