Lázár János saját farkába harap

  • narancs.hu
  • 2015. május 22.

Villámnarancs

A miniszterelnöki miniszter megmondta, hogy melyik vállalkozó a jó vállalkozó. Szavai után csak az a kérdés, hogy egyáltalán mi szükség a vállalkozókra.

Imigyen szólt a Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap, Makón (nem, majd Jeruzsálemben), a Marosmenti Vállalkozók Szövetségének rajgyűlésén: „Az állam szempontjából az a vállalkozó, aki ma eltartja saját magát, és képes a versenyszektorban munkát biztosítani másoknak, az egyik legértékesebb szövetséges.” Szép szavak, annyi szent, de nincs itt egy kis ellentmondás?

Lázár János vicces fiú

Lázár János vicces fiú

 

Ismernek önök olyan vállalkozót, aki „értékes szövetségese” az államnak, értsd a Fidesznek (értsd Orbánnak), és képes eltartani magát (pláne a beosztottjait) bárminő állami segítség nélkül? Mert ha nem, akkor csakis a saját farkába harapó kígyóval illusztrálhatjuk a lázári kinyilatkoztatást. Vagyis az a vállalkozó az állam legértékesebb szövetségese, amelyik az állami értékekből (általában dúsan) részesül. Ezek után már csak az a kérdés, hogy miért van egyáltalán szükség a vállalkozókra?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.