Miniszterelnökünk jól megsértődött a szerinte marha nagy magyar sikerrel zárult brüsszeli EU-csúcson. Márpedig a duzzogás nem kimondottan a győztesek szokása. Matteo Renzi olasz miniszterelnök belengette ugyanis, hogy a 2020-as költségvetésből nem lát Magyarország egy kanyit sem, ha a visegrádiak továbbra is szembemennek az uniós menekültpolitikával. Erre reagált sajtótájékoztatóján Orbán a fent idézett tenorban. Meg azt is mondta, hogy „most először Európában elfogadták a magyar megoldást”. Nos, nem. Sőt, nem és nem.
| ||
Egyfelől az angliai munkavállalással kapcsolatos megszorítások az unióra kiterjeszthetők eztán, ami pont az ellenkezője annak, amit Orbán és a visegrádiak szorgalmaztak.
Másfelől Orbán állításával szemben sem húznak kerítést eztán sem az unió köré.
És hát ez a Renzi-ügy sem úgy fest egészen, ahogy azt Orbán láttatni szeretné, lévén az EU 2020-tól esedékes költségvetését már jövőre elkezdik kifaragni.
Tehát a kisebbrendűségi komplexusokból fakadó kivagyiság ilyenkor szinte kötelező emlegetésen túl ezúttal csak annyi Orbán szereplésének a tanulsága, hogy megint nem szerzett barátokat (marad tehát az atyai Putyin). S azt, hogy magának nem szerzett, nyilván a kutya se bánná, de az országnak sem, arra mérget vehetünk.
