A PestiSrácok kiáll Simicska ellen a sajtószabadság nevében

  • narancs.hu
  • 2015. február 8.

Villámnarancs

Tegnap közleményt jelentetett meg a pestisracok.hu „Kiállunk a lelkiismereti okokból távozó kollégáink mellett” címmel. És nem szakadt le a plafon.

A magát „oknyomozó- és hírportál”-ként definiáló, amúgy a kormány által támogatott pestisracok.hu tegnap közleményben határolódott el Simicska Lajostól, és állt ki a Magyar Nemzettől, a HírTv-től és a Lánchíd Rádiótól távozó „lelkiismeretesek” mellett. Közleményüket itt olvashatják, kedvcsinálónak legyen elég ennyi: „Az utóbbi időben egyre inkább klasszikus oligarchaként viselkedő Simicska Lajos nagyvállalkozó (...) világos bizonyságát adta annak, hogy valójában mit gondol a média szerepéről és a sajtószabadságról Magyarországon. Miközben fülsértő módon diktatúrát kiált, tettei és stílusa a keleti féldiktatúrák világát idézte fel. (...) Természetesen nem lehet eltekinteni azoktól az okoktól és egyéni felelősségektől, amelyek a hirdetőoszlopok világának kisvállalkozóját több meghatározó iparágban és a médiapiacon is megkerülhetetlen szereplővé tették. És nem lehet megfeledkezni Simicska Lajos érdemeiről sem, amellyel hozzájárult a kiegyensúlyozottabb médiaviszonyok kialakulásához. De ezek a napok most a szabadság és a demokrácia minimumáról szólnak. Ideje véget vetni a színjátéknak és világnézettől, pártszimpátiától és üzleti érdekektől függetlenül erélyesen kiállni azon minimum mellett, amely a nyugati világot elválasztja más világok kocsmai jellegű erőviszonyokon nyugvó berendezkedéseitől.”

A p. srácok a végén megjegyzik, hogy remélik, a „váratlan fordulatot követő megdöbbenés, részvét és káröröm hullámverését a média és a közélet formálónak fejében felváltja a sajtószabadságról való felelős gondolkodás, hogy a legféltettebb demokratikus és morális értékeinket semmiféle despotikus érdekből ne lehessen többé lábbal tiporni ebben az országban”.

Kár, hogy azt nem fejtik bővebben, számukra ilyen hátszéllel konkrétan mégis mi a túró a „legféltettebb demokratikus és morális érték”. No meg azt is elmagyarázhatnák, hogy szerintük Simicska miért csak „az utóbbi időben” vált „klasszikus oligarchává”?

Srácok, előtte mi volt a Lajos? A Mikulás? Szóval, tényleg ideje véget vetni a színjátéknak!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”