Száguldás, Ikarus, de semmi szerelem – Nők a volán mögött

  • -legát-
  • 2016.02.20 02:02

Villamos, szék

Amikor létszámcsökkentésre készül a BKV, és 1 százalékos béremelést próbálnak keresztülverni, nem könnyű elképzelni, hogy 30-40 évvel ezelőtt épp fordítva volt minden. Lasszóval kellett fogni a buszvezetőket, sőt a buszvezetőnőket.

A hetvenes évek elejére a buszvezetőhiány mindennapossá vált a BKV-nál, s mivel a lasszó nem segített, más lehetőségek után kellett néznie a vállalat vezetésének. Az anyagi ösztönzés jobb ötletnek bizonyult. Az 1973-ban bevezetett forgalmi juttatásnak (10 ezer forint évente), illetve a jelentős túlórapénznek köszönhetően a sofőrök keresete valóban nagyon magasra szökött. Ha valaki a hetvenes-nyolcvanas években járművezetőnek (különösen buszosnak) jelentkezett a BKV-hoz és felvették, nemhogy biztonságban érezhette magát, de néhány év alatt – persze a korabeli mércével – jómódúvá is válhatott. Igaz, nem könnyen. „Volt az éves forgalmi juttatás, a különböző pótlékok, meg nyugdíjkorkedvezmény is, de a többséggel ellentétben mi meg is dolgoztunk ezért a pénzért – mesélte egy nyugdíjas sofőr. – Nehogy azt higgye, hogy ez akkoriban annyira vonzó volt, hogy tömegeket mozgatott volna meg. Hajnalban keltem, volt olyan hónapom, hogy 230 órát dolgoztam, és összesen egy szabadnapom volt. De anyagilag csak így érte meg. Az is igaz, hogy sokan belerokkantak, rámentek idegileg.”

false

 

Fotó: BKV-archívum

 

Így aztán nem csoda, hogy a nagy-nagy létszámhiányban 1978-tól immár nőket is felvettek buszosnak. Igaz, hogy hölgyek egyszer már – az ötvenes évek elején – bizonyíthattak, amikor a háború miatt kevesebb férfi volt, de miután ismét megfelelő számban jelentkeztek az urak, számukra túl nehéznek nyilváníttatott ez a munkakör. A hetvenes években azonban fordult a kocka, és a fenti okok miatt úgy döntöttek, hogy ismét zöld utat kapnak a nők.

1979 januárjában, miként arról a BKV üzemi lapja, a Budapesti Közlekedési Hírlap is beszámolt, még ünnepséget is rendeztek a jeles alkalomból. „Fontos, nevezetes esemény játszódott le hétfőn a  vállalat életében. Január 8-án tizennégy női buszvezető – volt trolibuszvezetők – állt munkába, valamennyien 260-as szólókocsikat vezetnek. Februártól a 20 napos munkamódszer-átadó és a végső, házi vizsga után, immár önállóan. Öten kerültek a Kilián üzemegységbe, hárman a Récseibe, ketten Cinkotára, egy-egy autóbuszvezető-nő dolgozik ezentúl a Fürst és a Mező üzemegységben. Ketten, Nagy Árpádné és Tóth Jánosné az Óbuda üzemegységet választották. Az üzemegység gazdasági, politikai és társadalmi vezetői őket köszöntötték 8-án reggel, munkába állásuk alkalmából. A közvetlen, hangulatos ünnepségen – amelyhez hasonlóról a többi üzemegységben sem feledkeztek meg – az új munkatársakkal megbeszélték a beosztást, tanácsokkal és jókívánságokkal látták el őket” – írta a lap, de talán mondanunk sem kell, hogy az újságíró a hölgyek helyett a főnököt szólította meg.

„– Mit vár az új kollégáktól? – kérdeztük Horváth Árpád üzemegység-vezetőt.

  • – Csak annyit, hogy ugyanolyan jó járművezetők legyenek, mint a férfiak – válaszolta. – Ezenkívül remélem, hogy jobban megszilárdítják a munkafegyelmet a vonalbrigádban. Az eddigi tapasztalataim szerint a nők jelenléte minden munkahelyen így hat.”

Sajnos, arról nincsenek információink, hogy a buszvezetőnőknek sikerült-e megszilárdítani a munkafegyelmet, ám az biztos, hogy munkájuk színvonala semmivel sem maradt el a férfiaké mögött.

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.