Keresztes háború a káromkodás ellen – ráadásul a villamoson!

  • Zsigmond Gábor
  • 2015. augusztus 27.

Villamos, szék

Nehéz elképzelni, milyen lehetett az utasok és a katonásan fellépő kalauzok viszonya az 1930-as, 1940-es évek Budapestjén. De rendeleteket és utasításokat tanulmányozva úgy tűnik, nem volt felhőtlen.

Már a BSZKRT dolgozói lapjának „humor” rovatában is előkelő helyet foglalnak el az utasokról szóló élcelődő adomák. Az ártatlan, művi tréfákból csak sejteni lehet, hogy a valóság ennél is rosszabb volt. Rá is bukkantunk egy 1940-ben kelt utasításra, amelyben vitéz Ujházy igazgatóhelyettes rendelt el külön oktatást a forgalmi dolgozóknak „az utazóközönséggel szemben tanúsítandó előzékeny és udvarias magatartás” címmel. Úgy látszik, a korábbi fejtágítók nem sokat értek, mert mint megtudjuk: „Az utazóközönség köréből érkező panaszlevelek azt mutatják, hogy alkalmazottaink az ismételt oktatások dacára sem tanúsítanak megfelelően előzékeny és udvarias magatartást az utazóközönséggel szemben. Az alkalmazottak egy része megadja ugyan a kért felvilágosítást, ha az utas kérdést intéz hozzája, de ezt olyan modorban és hangnemben teszi, hogy az jogosan sérti az utasok önérzetét.”

Nem ismertek tréfát

Nem ismertek tréfát

Fotó: fortepan.hu


Ám a céltudatos oktatómunka sem hozta meg a várt eredményeket, különben fölöslegesnek tűnne egy alig másfél évvel később kiadott másik céges rendelet a káromkodásról. Ráadásul ezt már maga a vezérigazgató írta alá. Az utasítás – némi politikai áthallással – arról rendelkezett, hogy „a káromkodás beszennyezi beszédünket és eldurvítja az egymás közötti érintkezést. Ennek a rossz szokásnak a leküzdésére országos mozgalom indult meg. E mozgalomnak különös jelentőséget ad az a keresztes háború, amelyet Hazánk Európa nemzeteivel együtt az istentagadó bolsevizmus ellen folytat. Elvárom, hogy alkalmazottaink ezt az igaz emberhez méltatlan, alacsonyrendű szokást ne csak a maguk körében igyekezzenek gyökerestől kiirtani, hanem szolgálatuk közben is segítsék elő a nemes célú mozgalom törekvéseit.”

Nem volt persze elég a beosztott munkatársak megregulázása. A kor utaskapcsolati attitűdjének megfelelően – persze a megfelelő törvényi hivatkozással – előírták az utasok megnevelését is: „Törvényeink az istenkáromlást és a káromkodás bűncselekménynek, illetve kihágásnak minősítik és szigorúan büntetik. Az istenkáromlást sem otthonukban, sem pedig munkahelyükön ne tűrjék el és ha szolgálatuk teljesítése közben akár társaik, akár a közönség körében káromlást hallanak, a magáról megfeledkezett káromkodót kellő türelemmel figyelmeztessék.”

Anyázás másképp

Anyázás másképp

 

 

Bármennyire is hihetetlen, de a kalauzok irodáiba plakátokat is vittek a központból, hogy „a szolgálati helyeken kifüggesztett figyelmeztető fali képek emlékeztessék valamennyi alkalmazottunkat a káromkodás elleni küzdelemben rájuk háruló kötelességre”.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."