Visszhang: könyv

Linn Skåber

A szél most a legigazabb – Időskori monológok

Visszhang

A betegápoló túl durván törli ki a rá bízott beteg fenekét, hülye helyzet, mindenki szarul érzi magát.

A családi vacsorán a nagymama a blazírt unokában egyszerre csak felfedezi kamasz önmagát. Elise immár tesz az egész világra, magára fúj fél liter parfümöt, és szokásos korzózása közben belecsíp egy-egy járókelő fenekébe.

A norvég szerző trilógiája a kamaszok (Szívem egy bezárt bódé) és a középkorúak (Ma négykézláb akarok járni) után a harmadik kötetben az öregeknek ad szót. Skåber a rövid írásokban ügyesen emeli ki beszélőinek egy-egy jellemző vonását úgy, hogy mégsem válnak a vallomások parodisztikussá. Már a szövegek felütésében pontosan és plasztikusan megrajzolja a hőseit, rögtön tudjuk, hogy milyen nemű és milyen szociális helyzetű az, aki éppen beszél.

Az író, ahogy a sorozat korábbi részeiben is, interjúzott és beszélgetett az alanyaival, ezekből a személyes találkozásokból születtek meg e rövid novellák, amelyek kurta terjedelmük ellenére egész sorsokat tárnak elénk. Vannak versek is a kötetben, de egyáltalán nem lógnak ki a prózai etűdök közül, valószínűleg azért sem, mert az egész könyvnek van valamiféle zenei jellege, talán a hangütések sokszínűsége miatt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.