És ha már nem él egy sem, tanúbizonyságként még akkor is szolgálhat, hogy bizony voltak idők, amikor még következményei lettek annak, ha egy politikust hazugságon vagy csaláson értek. Még azelőtt, hogy felvették volna – ha nincs gát, nincs szakadás sem alapon – azt a taktikát, hogy teljes titoktartás helyett időnként szivárogni hagyják az üzelmeikről szóló híreket, amelyek így hétköznapivá válva lemondatás helyett csak szentségelést érnek.
A Fehér Ház vízszerelői szerencsére nem veszi túl komolyan magát, és nem fél megmutatni, hogy még az ilyen történelmi baklövéseket is igen apró emberek viszik véghez, igen kicsinyes indokból.
Howard és Gordon, a két jobb napokat látott bűnüldöző azt a küldetést kapja, hogy Nixon elnök újraválasztását minden lehetséges eszközzel bebiztosítsák. A két wannabe James Bond egy kevés kötelező CIA és FBI közötti kakaskodás után elhatározza, hogy mindent bevetnek a sikerért. Minden alatt pedig egy elfuserált, ötfős kubai társaság felbérlését értik, akiknek a szerencsétlenkedéseit nézve meglepő, hogy a Disznó-öbölben nem lett még nagyobb a baj.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
