Visszhang: film

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

Visszhang

Ha egyik meglévő kategóriába sem férsz bele, csinálj egyet magadnak – ezt üzeni utóbbi alkotásaival Nicolas Cage.

A színész a 2000-es évektől gyengébb szerepeivel, és a bulvárt tenyeréből etető magánéletével gyakorlatilag módszeresen építette le azt a renomét, amelyet a 90-es évek egyik ikonjaként az olyan filmjeivel szerzett, mint az Ál-arc vagy a Con Air.

Az önsorsrontás koronázatlan királya mindent a legmagasabb hőfokon éget, legyen az a munka (több mint száz szerepet jegyez), az alkohol vagy akár önmaga. De akármilyen minőségűek is a filmjei, a botránnyal vegyes őrületre kiéhezett közönség és a vitathatatlan tehetség támasztotta kereslet mindig eljuttatta őt egyik szereptől a másikig. Ez a folyamat pedig A sziklától tavaly egy egészen furcsa, a szitokszavak gyökereit feltáró sorozathoz, majd egy malacáért gyilkolni kész remete érzelmes történetéhez vezetett, s most pedig egy biográfiaszagú paródiában csúcsosodik ki.

Nick Cage (Nicolas Cage) olyan színész óriás, akinek a legendái már keresettebbek, mint a művészete, ám a megbízásai egyre fogynak, noha az egész életét és családját áldozza fel ő Thalia oltárán. Pénz híján kénytelen elvállalni egy születésnapi fellépést, ahol a fegyverkartell fejét ünneplik, aki maga is forgatókönyveket ír. Nick arra kényszerül, hogy beépüljön a csapatba, a fedő sztori hitelességéhez pedig közös filmet kell készítenie Javival (Pedro Pascal). De hogyan tudna egymás ellen harcolni két férfi, ha mindkettőjük imádatának tárgya ugyanaz: az utánozhatatlan Nick Cage?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.