Visszhang: film

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

Visszhang

Ha egyik meglévő kategóriába sem férsz bele, csinálj egyet magadnak – ezt üzeni utóbbi alkotásaival Nicolas Cage.

A színész a 2000-es évektől gyengébb szerepeivel, és a bulvárt tenyeréből etető magánéletével gyakorlatilag módszeresen építette le azt a renomét, amelyet a 90-es évek egyik ikonjaként az olyan filmjeivel szerzett, mint az Ál-arc vagy a Con Air.

Az önsorsrontás koronázatlan királya mindent a legmagasabb hőfokon éget, legyen az a munka (több mint száz szerepet jegyez), az alkohol vagy akár önmaga. De akármilyen minőségűek is a filmjei, a botránnyal vegyes őrületre kiéhezett közönség és a vitathatatlan tehetség támasztotta kereslet mindig eljuttatta őt egyik szereptől a másikig. Ez a folyamat pedig A sziklától tavaly egy egészen furcsa, a szitokszavak gyökereit feltáró sorozathoz, majd egy malacáért gyilkolni kész remete érzelmes történetéhez vezetett, s most pedig egy biográfiaszagú paródiában csúcsosodik ki.

Nick Cage (Nicolas Cage) olyan színész óriás, akinek a legendái már keresettebbek, mint a művészete, ám a megbízásai egyre fogynak, noha az egész életét és családját áldozza fel ő Thalia oltárán. Pénz híján kénytelen elvállalni egy születésnapi fellépést, ahol a fegyverkartell fejét ünneplik, aki maga is forgatókönyveket ír. Nick arra kényszerül, hogy beépüljön a csapatba, a fedő sztori hitelességéhez pedig közös filmet kell készítenie Javival (Pedro Pascal). De hogyan tudna egymás ellen harcolni két férfi, ha mindkettőjük imádatának tárgya ugyanaz: az utánozhatatlan Nick Cage?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.