Visszhang: film

A kaszkadőr

  • SzSz
  • 2024. május 15.

Visszhang

Felgyújtják, felrobbantják, repülő autóba ültetik vagy épp lelökik a magasból – a kaszkadőrnek mégsem jár Oscar-díj.

Hosszú évek óta húzódó probléma ez, de most, hogy a casting directorok kierőszakoltak egy kategóriát, rajtuk, na meg a szinkronszínészeken a sor. Oscar-kampányuk egyik legfőbb kortesfilmje

A kaszkadőr, amelyet nem véletlenül épp az idei díjátadón promózott be a két főszereplő.

Egyikük, Ryan Gosling nemrég még a toxikus maszkulinitásból csinált paródiát a Barbie-ban. Szerepe most is hasonló: szeretné visszanyerni operatőrből rendezővé avanzsáló kedvese (Emily Blunt) kegyeit. Ehhez azonban először le kell nyelnie büszkeségét: legutóbbi közös munkájuk során ugyanis csúnya balesetet szenvedett, majd elvonult a világ elől. Az új mozifilm forgatásán azonban egymást érik a problémák: a főszereplő, egy nagyképű sztár eltűnik, a producer mindenbe beleüti az orrát, majd egy hulla is felbukkan. A történetnek nagyjából annyi értelme van, mint annak a paródiába is beillő sci-finek, amelyet a filmbeli stáb forgat, de az akciót jegyző David Leitchnek (A gyilkos járat; Halálos iramban: Hobbs és Shaw; Deadpool 2) ez már afféle rendezői védjegyévé vált: ha elég fasza a főhős és a cool beszólások között elég sok bomba robban, a sztori senkit nem érdekel. Lényegében igaza van, A kaszkadőr egy filmrajongó lelkes, jól kinéző és butácska filmje, elsősorban film­rajongóknak, amelyben még egy Guinness-rekord is összejött: soha egyetlen filmben sem láthattuk még, hogy egy autó nyolc és fél fordulatot végrehajtva borul fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.