Visszhang: film

Bunkerzsúr

Visszhang

Manolo Caro vizuálisan telített, csapongó filmje papíron remek ötlet.

Felfedezhetünk némi rokonságot A csíkos pizsamás fiú alapgondolatával: a körülötte lévő világ borzalmaitól védve él egy kisfiú, aki a gyermeki ártatlanság és az olthatatlan kíváncsiság/ébredező kritikai érzék között őrlődik, és lassan felfedezi, hogy szülei szörnyű titkokat rejtegetnek. A különbség, hogy Tochtli (Miguel Valverde) apukája nem náci tiszt, hanem mexikói drog­báró. Holokausztfilmjében Mark Herman hagyományosabb melo­drámai hangot üt meg, míg Caro némi vizuális játékossággal bolondítja meg Tochtli rendhagyó nevelődéstörténetét.

A kisfiú kiváltságos élete bőven ad alkalmat a barokkos díszítésre: egy palotában él apja fogdmegjeivel és cselédjeivel, akik lesik minden kívánságát. Apja egzotikus állatokat hozat neki a világ minden tájáról (még egy namíbiai szafarira is elviszi) és egy szelíd tutort fogad mellé, aki megszeretteti vele az olvasást, ugyanakkor elülteti benne az apa által képviselt szupermacsó életmód kritikáját is. Bár az alakítások jók és a hangulat szürreális, Carónak nem sikerül valódi drámaként előadnia a fiú öntudatra ébredését. Az empatikus ábrázolás ellenére minden szereplő karikatúra marad (még maga Tochtli is), hiányoznak az igazi tétek (az apa erőszakossága is jobbára rejtve marad), így a nagy filmvégi leszámolás és a fiú mikrokozmoszának összeomlása sem sodorja magával a nézőt. A film végig inkább komédia; hiányzik a tudatos építkezés az elkerülhetetlen bukás felé, egy színes kaleidoszkóppal kell beérnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.