Visszhang: film

Marguerite, a számok szerelmese

  • 2024. május 15.

Visszhang

A filmben nagy táblákat írnak tele egyenletekkel, és csak úgy röpködnek a híres matematikusok és sikeres levezetéseik.

A fő téma mégsem az a nézőelüldöző szakmai kérdés, hogy vajon sikerül-e igazolni egy több száz éves ún. sejtést (a filmben igen, a valóságban nem), hanem az önbizalom és a bizalom, a kihasználás és az autonómia kérdése.

A diploma előtt álló lány briliáns elme, de a számok világán kívül nem találja helyét, emberi kapcsolata csak az őt felkészítő, saját pályafutása sikereivel elégedetlen, ezért megdicsőülni mentoráltjaiban óhajtó professzorával van. Aki jobban bízik másik tanítványában, az mégiscsak egy fiú, lám ő hívja fel a figyelmet a lány nyilvános diplomavédésekor elkövetett súlyos hibájára – amit éppen e prof által nem ellenőrzött, téves képlet miatt vét. A kudarcért felelősséget nem érző supervisor ezek után lepasszolná egy kollégának a lányt, ám a megalázott növendék hátat fordít a tudományos életnek, vállalva a tetemes mennyiségű ösztöndíj visszafizetését – miből is? Kiderül, hogy a nagyon specifikálódott matematikai gondolkodás korántsem használhatatlan a mindennapi életben: a pénzért játszott madzsong nem csak megélhetést biztosít, de új megközelítést is az elrontott levezetésnek. Kiderül továbbá, hogy nincs reménytelenül elidegenedve hősnőnk az embe­rektől sem, még közelíteni is tud egykori riválisa és bírálója felé. Hát van annál szebb, mint amikor egy jóízű vacsora után fiú és lány szemében buja fény gyúl és rohannak haza, hogy képleteket rajzoljanak a falra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.