A fő téma mégsem az a nézőelüldöző szakmai kérdés, hogy vajon sikerül-e igazolni egy több száz éves ún. sejtést (a filmben igen, a valóságban nem), hanem az önbizalom és a bizalom, a kihasználás és az autonómia kérdése.
A diploma előtt álló lány briliáns elme, de a számok világán kívül nem találja helyét, emberi kapcsolata csak az őt felkészítő, saját pályafutása sikereivel elégedetlen, ezért megdicsőülni mentoráltjaiban óhajtó professzorával van. Aki jobban bízik másik tanítványában, az mégiscsak egy fiú, lám ő hívja fel a figyelmet a lány nyilvános diplomavédésekor elkövetett súlyos hibájára – amit éppen e prof által nem ellenőrzött, téves képlet miatt vét. A kudarcért felelősséget nem érző supervisor ezek után lepasszolná egy kollégának a lányt, ám a megalázott növendék hátat fordít a tudományos életnek, vállalva a tetemes mennyiségű ösztöndíj visszafizetését – miből is? Kiderül, hogy a nagyon specifikálódott matematikai gondolkodás korántsem használhatatlan a mindennapi életben: a pénzért játszott madzsong nem csak megélhetést biztosít, de új megközelítést is az elrontott levezetésnek. Kiderül továbbá, hogy nincs reménytelenül elidegenedve hősnőnk az emberektől sem, még közelíteni is tud egykori riválisa és bírálója felé. Hát van annál szebb, mint amikor egy jóízű vacsora után fiú és lány szemében buja fény gyúl és rohannak haza, hogy képleteket rajzoljanak a falra?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
