Visszhang: dokumentumfilm

A legmélyebb lélegzet

Visszhang

Laura McGann költői és áramvonalas műve mintha A szerelem tüzének víz alatti variációja lenne.

Míg Katia és Maurice Krafft vulkanológusokat a tűzhányók, addig A legmélyebb lélegzet párosát, Alessia Zecchinit és Stephen Keenant a nagy kékség iránti szerelem hozza össze. Mindannyian a természet és a veszély megszállottjai, akik olyan helyekre vágytak, melyek halandó embernek elviselhetetlenek. Sara Dosa dokumentumfilmjében a rendkívüli tudományos elhivatottság kapja a főszerepet, McGann az emberfeletti sportteljesítményre fókuszál, ám mindketten egy szerelmi történet keretébe foglalják mondanivalójukat.

Zecchini és Keenan különböző karrierutat járnak be a szabadtüdős merülésben: a nőt minden kudarc a világcsúcsok döntögetése, a férfit egy halálközeli merülési élmény a biztonság erősítése felé hajszol. Útjaik versenyző és biztosító búvárként keresztezik egymást a Bahamákon, innentől elválaszthatatlanok mint szerelmesek és edzőtársak. Legnagyobb közös tervük a dahabi víz alatti ív átúszása. McGann elbeszélésében végig lebegteti a közelgő tragédiát, ám szenzációhajhászás helyett inkább melankolikus hangulatot teremt. Nyilván a szélsőséges téma hatása, hogy időnként elragadja a romantika, és hőseit is elmosódott, eszményítő távolságban tartja, akiket csak barátok és családtagok elbeszéléseiből ismerhetünk meg. A földöntúli víz alatti felvételek szinte végig feledtetik, hogy sok újdonságot nem tudunk meg, csak ezredszerre is érezzük, hogy a közös megszállottság összekovácsol.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."