Reeves filmjéből mellékszereplőként is kitűnt Pingvin (Colin Farrell többkilónyi latex alatt), aki sebhelyes arcú, bicegve járó maffia-középvezetőként tért vissza Danny DeVito gótikus, rajzfilmszerű figurája után.
Lauren LeFranc sorozata őt teszi hősévé: Pingvin/Oz Cobb igyekszik a filmbeli katasztrófa okozta hatalmi vákuumban megkaparintani a vezetést. A Pingvin a kis halak története: miután a nagy gonoszok (Rébusz, Joker) és hősök (Batman) a földdel tették egyenlővé Gotham városát, a kicsiken a sor, hogy újraépítsék azt, és az alvilágát. Oz maga mellé veszi az elárvult, piti bűnözőt, Vicet (Rhenzy Feliz), miközben hol szövetkezik, hol titkon áskálódik a halott maffiavezér, Carmine Falcone lánya, Sofia ellen (Cristin Milioti), aki épp most szabadult az Arkham elmegyógyintézetből. Mindhárman éhesek, és közös bennük a trauma, amelyet Gotham lakói is hordoznak – éppen ez segíti, hogy átvegyék felettük az irányítást.
A Pingvin nem sok újat mutat a gengszterfilmes klisék újrakeverésében (könnyen ráismerhetünk az A sebhelyesarcú és a Maffiózók elemeire), ehelyett szerethető antihőseivel és nagy szívével hódít. Farrell az inkább kreatív korlátként, mint lehetőségként működő jelmeze alatt is vérrel és élettel tölti meg Ozt, akit gátlástalan ambíciói ellenére is gyakran elragadnak az érzelmei. Batman nem is hiányzik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
