Visszhang: film

Vörös szobák

  • 2024. október 16.

Visszhang

Horrorfesztiválok fődíjait nyeri ez a semmilyen erőszakos látványt nem mutató film.

Egyszer látni messziről, monitoron véres falat a kamasz lányok kínzását videóra rögzítő kéjgyilkos hátterében. A sikolyok, könyörgések és a felvételtől elborzadó arcok azonban mindent elmondanak arról a félszeg lúzerről, akit most azzal vádolnak, hogy megcsonkított és megölt három kislányt. Vagy nem – mint azt védője állítja. Nem tárgyalótermi drámát látunk, az csak a kiindulópont. Az esetet ugyanis figyelemmel kíséri egy fiatal nő. Fotómodell és internetes kártyajátékos, bivalyerős számítógépe előtt ülve, luxuspent­house-ban kortyolgatja vitaminturmixát, nincs elérhetetlen adatbázis, megfejthetetlen kód számára. Viszont – talán vezeklésképpen az értékteremtés nélkül elért jólétért – az utcán alszik, mint egy hajléktalan. Itt találkozik a polgárokat vehemens állásfoglalásra (a halálbüntetést vissza kell állítani) késztető per miatt Montrealba érkezett, ám ott csövezni kényszerülő vidéki lánnyal, aki viszont a vádlott ártatlanságában hisz. Ő a másik pólus: a közéleti tévéműsor szenvedélyes betelefonálója, aki a lincshangulat miatt olvas be a hangadóknak, miközben maga is érzelmi alapú előítéleteinek rabja. Senki nem tud semmi biztosat a bűnügyről (sem), mégis mindenkinek határozott véleménye van. Az etikus hacker fotómodell végül kideríti az igazságot (egzisztenciája és anyagi tartalékai is rámennek), de a tudatos nézőben ott marad a kérdés önnön manipuláltságáról, és arról a másik világról, amelynek aktorai nyitott könyvként olvassák nem csak leveleinket, de egész életünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.