Visszhang: film

Vörös szobák

  • 2024. október 16.

Visszhang

Horrorfesztiválok fődíjait nyeri ez a semmilyen erőszakos látványt nem mutató film.

Egyszer látni messziről, monitoron véres falat a kamasz lányok kínzását videóra rögzítő kéjgyilkos hátterében. A sikolyok, könyörgések és a felvételtől elborzadó arcok azonban mindent elmondanak arról a félszeg lúzerről, akit most azzal vádolnak, hogy megcsonkított és megölt három kislányt. Vagy nem – mint azt védője állítja. Nem tárgyalótermi drámát látunk, az csak a kiindulópont. Az esetet ugyanis figyelemmel kíséri egy fiatal nő. Fotómodell és internetes kártyajátékos, bivalyerős számítógépe előtt ülve, luxuspent­house-ban kortyolgatja vitaminturmixát, nincs elérhetetlen adatbázis, megfejthetetlen kód számára. Viszont – talán vezeklésképpen az értékteremtés nélkül elért jólétért – az utcán alszik, mint egy hajléktalan. Itt találkozik a polgárokat vehemens állásfoglalásra (a halálbüntetést vissza kell állítani) késztető per miatt Montrealba érkezett, ám ott csövezni kényszerülő vidéki lánnyal, aki viszont a vádlott ártatlanságában hisz. Ő a másik pólus: a közéleti tévéműsor szenvedélyes betelefonálója, aki a lincshangulat miatt olvas be a hangadóknak, miközben maga is érzelmi alapú előítéleteinek rabja. Senki nem tud semmi biztosat a bűnügyről (sem), mégis mindenkinek határozott véleménye van. Az etikus hacker fotómodell végül kideríti az igazságot (egzisztenciája és anyagi tartalékai is rámennek), de a tudatos nézőben ott marad a kérdés önnön manipuláltságáról, és arról a másik világról, amelynek aktorai nyitott könyvként olvassák nem csak leveleinket, de egész életünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.