A torontói ember

Akció­vígjátékot készíteni könnyű, de költséges, jó akcióvígjátékot készíteni ellenben baromi nehéz, és meglehetősen drága mulatság.

Kell hozzá egy épkézláb történet, néhány szórakoztató figura, az sem baj, ha alkalomadtán tényleg viccesek, pár látványos akció, és valamiféle nehezen megfogható plusz. Olyasmi, ami a 21 Jump Street – A kopasz osztagban megvan, de a Különösen veszélyes bűnözőkből hiányzik; amiért Az utolsó cserkészre több mint harminc év múltán is emlékszünk, a mindössze kétéves Spenser az igazság nyomábant pedig rég elfelejtettük.

Bizonyára ugyanígy fog járni A torontói ember is, mely előbbi szürke társaival együtt a Netflixen debütált, bár a streamingszolgáltató becsületére legyen mondva, hogy ellentétben a többi, sztárokkal megtűzdelt, gyenge szuperprodukciói­val, ezt legalább nem ők gyártották, csak megvették a Sonytól. A végeredmény azonban ugyanaz.