Visszhang: film

A torontói ember

  • SzSz
  • 2022. július 20.

Visszhang

Akció­vígjátékot készíteni könnyű, de költséges, jó akcióvígjátékot készíteni ellenben baromi nehéz, és meglehetősen drága mulatság.

Kell hozzá egy épkézláb történet, néhány szórakoztató figura, az sem baj, ha alkalomadtán tényleg viccesek, pár látványos akció, és valamiféle nehezen megfogható plusz. Olyasmi, ami a 21 Jump Street – A kopasz osztagban megvan, de a Különösen veszélyes bűnözőkből hiányzik; amiért Az utolsó cserkészre több mint harminc év múltán is emlékszünk, a mindössze kétéves Spenser az igazság nyomábant pedig rég elfelejtettük.

Bizonyára ugyanígy fog járni A torontói ember is, mely előbbi szürke társaival együtt a Netflixen debütált, bár a streamingszolgáltató becsületére legyen mondva, hogy ellentétben a többi, sztárokkal megtűzdelt, gyenge szuperprodukciói­val, ezt legalább nem ők gyártották, csak megvették a Sonytól. A végeredmény azonban ugyanaz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.