A Kalak már a harmadik idei nagylemeze, hiszen Auntie Flóval egy folkosabb korongot, Flock nevű zenekarával pedig egy jazzalbumot adott ki – ez utóbbiról Tamar Osborn fuvolás-szaxofonost és Al MacSween szintetizátorost is meghívta szólólemezére. A Kalak a legjobb értelemben vett fúziós lemez, ahol a hagyományosból absztrahált indiai ritmika – Korwar egykori tablatanulmányainak tanulságait fordította le „nyugati” dobszettre –, keleti és nyugati repetitív zene, jazz és mindenféle populáris zenei hagyományok találkoznak, és a vérpezsdítő vagy épp meditatív végeredmény egyaránt leköti a figyelmünket. Az
album hangzását meghatározó elektronikus producernek, Photay-nak köszönhetően akad olyan szerzemény is (Utopia Is a Colonial Project), amelyben a szintetizátor- és szaxofonfutamok nyomán szinte vágtázó ritmusok gördülnek elő. A számcímek és néha a narráció (mint a szerző rövid monológjaként is felfogható Recipe to Cure Historical Amnesia) a posztkolonialista örökséggel való szembenézést ígérik. Leginkább persze a korwari értelemben vett dél-indiai zenei futurizmus eszközeivel. Sarathy Korwar jó érzékkel adagolja a meditatív etűdöket, a szinte hipnotikus transzba ejtő darabokat, a decens, szofisztikált tánczenéket, és még hozzájuk csapja a Remember to Look Out for the Signs minden ütős hangszert megszólaltató ritmusorgiáját is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
