Visszhang: lemez

Sarathy Korwar: Kalak

  • - minek -
  • 2022. december 7.

Visszhang

Az Indiában nevelkedett londoni dobos-ütőhangszeres zenekarvezető több, egymással is kereszteződő műfajban aktív, termékeny zenész.

A Kalak már a harmadik idei nagylemeze, hiszen Auntie Flóval egy folkosabb korongot, Flock nevű zenekarával pedig egy jazzalbumot adott ki – ez utóbbiról Tamar Osborn fuvolás-szaxofonost és Al MacSween szintetizátorost is meghívta szólólemezére. A Kalak a legjobb értelemben vett fúziós lemez, ahol a hagyományosból absztrahált indiai ritmika – Korwar egykori tablatanulmányainak tanulságait fordította le „nyugati” dobszettre –, keleti és nyugati repetitív zene, jazz és mindenféle populáris zenei hagyományok találkoznak, és a vérpezsdítő vagy épp meditatív végeredmény egy­aránt leköti a figyelmünket. Az

album hangzását meghatározó elektronikus producernek, Photay-nak köszönhetően akad olyan szerzemény is (Utopia Is a Colonial Project), amelyben a szintetizátor- és szaxofonfutamok nyomán szinte vágtázó ritmusok gördülnek elő. A számcímek és néha a narráció (mint a szerző rövid monológjaként is felfogható Recipe to Cure Historical Amnesia) a posztkolonialista örökséggel való szembenézést ígérik. Leginkább persze a korwari értelemben vett dél-indiai zenei futurizmus eszközeivel. Sarathy Korwar jó érzékkel adagolja a meditatív etűdöket, a szinte hipnotikus transzba ejtő darabokat, a decens, szofisztikált tánczenéket, és még hozzájuk csapja a Remember to Look Out for the Signs minden ütős hangszert megszólaltató ritmusorgiáját is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.