Korábban a triójával többször járt már nálunk, 2017-ben ezt írtuk róla: „nyughatatlan személyisége a zenéjében is kitűnően tükröződik: idekap, odakap, nagybőgőzik, basszusgitározik, énekel, konferál és körberohangál a színpadon, száz fokon ég, de mindent jól csinál”. A mostani produkció visszafogottabb, pedig a trió két fúvóssal, Yuval Drabkin (szaxofon) és Yonathan Voltzok (harsona) is kiegészült. Noha a kvintett felállás Cohen pályafutásának kezdetét idézi, a zenében nem érhető tetten a nosztalgia. A koncert java a legutóbbi, Brightlight című albumról való, de a produkciót az improvizációk teszik teljessé, amelyben jelentős szerephez jut Cohen két ifjú felfedezettje, Itay Simhovich zongorista, valamint az alig húszéves dobos, Yali Stern. Vélhetően ez az oka, hogy a „hatodik hangszer”, azaz Cohen hangja csak a koncert vége felé szólal meg, a 2011-es Seven Seas-en megjelent About a Tree előadásában. A népszerű és dallamos szám tökéletes finálé lehetne, de a koncertnek itt nincs még vége. „Sosem megyünk haza”, nevet Cohen, hogy az addigiaktól teljesen eltérő slágeres befejezéssel tegye feledhetetlenné az estet. Leonard Cohen I Pray for Courage-ének feldolgozása összeér a Courage című saját szerzeménnyel, ezzel összeér a múlt és a jelen is, és Gershwin Summertime-ja sem csak fülbemászó gesztus a kevésbé értő közönség számára, hanem a megtestesült kreativitás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
