Nincs semmi újdonság tehát a posztmodern, önreflektív gyilkossági rejtélyekben, Christopher Miller mégis igyekszik valami új színt felvinni a klisék köré. Alkotótársával, Phil Lorddal az elmúlt évek legkreatívabb animációit jegyzik (A Lego-kaland; Pókember – Irány a Pókverzum), Az afterparti viszont olyan, mint egy forgatókönyvíró-iskolai röpdolgozat, ahol a lelkes növendékek igyekszenek a lehető legtöbb leleménnyel kitűnni. A sztori egy gimis osztálytalálkozón játszódik, amelynek utóbulija gyilkosságba torkollik. A kiérkező habókos rendőr (Tiffany Haddish) minden jelenlévőt kihallgat, s ahogy az már lenni szokott, indítéka valamennyi szereplőnek akadt, de mindenki tagad. Ahogy jönnek sorra a tanúk, úgy változik a vallomások hangulata, és ezzel az epizódok műfaja: akad tinifilm, akció, animáció és pszichothriller is.
A zsonglőrködés közben viszont szinte teljesen elsikkad a bűntény, így a néző hamar veszít lelkesedéséből – főleg azért, mert a figurák nem túl érdekesek.
A második évadra némiképp javul a helyzet. A még közhelyesebb alapfelállás (esküvő) még több kreativitást követelt az íróktól: itt már van példa Wes Andersonra, erotikus thrillerre és talált szalagos mozira is. Nemcsak Haddish kap nagyobb teret, hogy bemutassa, milyen remek komika, de az új, ismertebb arcokat felvonultató szereplőgárda is jobban teljesít.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
