Hideg téli idő van. Dárdáját a sebhelyesarcú lovag a simaképűre emeli, és viszont, és a lovak már vágtatnak is egymás felé. Két és fél óra múlva kiderül majd, melyikük marad életben. A tagbaszakadt tapló, akinek hitvesét az atletikus playboy megbecstelenítette, vagy a nyakigláb nőcsábász, aki szerint nem történt erőszak, csupán két felnőtt engedett a vágyainak. Ridley Scott filmjében középkoriasan lassan telik az idő, méghozzá azzal, hogy három különböző nézőpontból – a férjéből, a vélt vagy valós erőszaktevőéből és a feleségéből – megnézhessük, mi történt. Scott megnézte A vihar kapujábant? Semmi sem lehetetlen. Az sem, hogy a középkorban végig tél volt, mint ahogy a film sugallja. Azt viszont nem sugallja, hanem határozottan állítja, hogy nőnek lenni az 1300-as évek végén semmi jóval nem kecsegtetett. 152 perc és három nézőpont talán sok e csekély, bár mindig időszerű mondandóhoz, a Rashomon-technikára semmi szükség, inkább csak fontoskodás, igaz, nélküle 80 percben el lehetett volna mesélni az egészet, ami egy Scott-kaliberű rendezőnek rangon aluli. Egy darabig szórakoztató, ahogy Matt Damon dúvadként közlekedik a középkorban, Adam Driver #metoo botrányba keveredik, Ben Affleck kiszőkítetten orgiázik, Jodie Comer pedig kitör áldozati szerepéből, a maradék nagyon sok percben pedig sok a ló és a kandalló. Még a tűz is Scotthoz méltó professzionalizmussal ropog, és ahogy bevilágítja a harcból megtért Damon meggyötört lábfejének bütykét, az igazán bátor és szerzői megoldás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
