Visszhang: film

Az utolsó párbaj

  • - kg -
  • 2021. október 13.

Visszhang

A 14. századi Franciaországban járunk, délután négy órakor.

Hideg téli idő van. Dárdáját a sebhelyesarcú lovag a simaképűre emeli, és viszont, és a lovak már vágtatnak is egymás felé. Két és fél óra múlva kiderül majd, melyikük marad életben. A tagbaszakadt tapló, akinek hitvesét az atletikus playboy megbecstelenítette, vagy a nyakigláb nőcsábász, aki szerint nem történt erőszak, csupán két felnőtt engedett a vágyainak. Ridley Scott filmjében középkoriasan lassan telik az idő, méghozzá azzal, hogy három különböző nézőpontból – a férjéből, a vélt vagy valós erőszaktevőéből és a feleségéből – megnézhessük, mi történt. Scott megnézte A vihar kapujábant? Semmi sem lehetetlen. Az sem, hogy a középkorban végig tél volt, mint ahogy a film sugallja. Azt viszont nem sugallja, hanem határozottan állítja, hogy nőnek lenni az 1300-as évek végén semmi jóval nem kecsegtetett. 152 perc és három nézőpont talán sok e csekély, bár mindig időszerű mondandóhoz, a Rashomon-technikára semmi szükség, inkább csak fontoskodás, igaz, nélküle 80 percben el lehetett volna mesélni az egészet, ami egy Scott-kaliberű rendezőnek rangon aluli. Egy darabig szórakoztató, ahogy Matt Damon dúvadként közlekedik a középkorban, Adam Driver #metoo botrányba keveredik, Ben Affleck kiszőkítetten orgiázik, Jodie Comer pedig kitör áldozati szerepéből, a maradék nagyon sok percben pedig sok a ló és a kandalló. Még a tűz is Scotthoz méltó professzionalizmussal ropog, és ahogy bevilágítja a harcból megtért Damon meggyötört lábfejének bütykét, az igazán bátor és szerzői megoldás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.