Visszhang: könyv

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod

Visszhang

Alexa egy csúnya szakítást követően költözik Miskolcról Budapestre.

Kulturális riporterként helyezkedik el egy közepesen népszerű tévécsatornánál, a munkájával azonban elégedetlen. Bűnügyekkel szeretne foglalkozni inkább, és elszántságának köszönhetően az álma teljesülni látszik: a Sorsod Borsod nevű Facebook-csoportban rátalál egy Miskolc környékéről eltűnt fiatal lányokról szóló, izgalmasnak ígérkező sztorira. Vissza kell tehát térnie fiatalkora helyszíneire, ahol az is kiderül, hogy volt barátja nyomoz az eltűnt lányok után.

A szerző első krimije a városszerte felbukkanó levágott lábfejek és a főzőverseny győztes kocsonyájába belefőzött emberi maradványok ellenére is könnyed nyári olvasmány. A jól bevált sémákból összerakott – kevéssé invenciózus – bűnügyi szál mellett ugyan egy-egy pillanatra releváns társadalmi kérdéseket is felvillant a regény, ám a pitiáner bűnöző férj miatt szenvedő cigány család sorsa, a nyomorból kitörni vágyó fiatal srác története, vagy a helyi szintű korrupció nem tud szerves részévé válni a cselekménynek, sőt ezek tárgyalása egy idő után egyszerűen félbeszakad. A gyilkos felkutatásánál még az is fontosabbnak tűnik, hogy Alexa és Norbert vajon újra összejönnek-e. Maga a szöveg is terjengős, túlírt, dinamikailag egyenetlen és tele van felesleges kitérőkkel. Lokálspecifikus krimi helyett romantikus ponyvát kapunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.