Visszhang: koncert

Baxter Dury

Visszhang

Már kisiskolásként édesapja, Ian Dury lemezborítóján pózolt.

Nem volt ez könnyű örökség, a brit zenész hosszú időn keresztül igyekezett apja árnyékából kilépni, és ez, az előző évtizedben megjelent lemezeivel sikerült is. Baxter Dury, apjához hasonlóan, nem énekesi adottságaival hódít, a szintifunkos-diszkós alapokra inkább csak rádumál.

Legutóbbi lemeze, a tavalyi I Thought I Was Better Than You nem a legerősebb darabja a diszkográfiájának, de azért így is örömteli hír volt, hogy Magyarországra is ellátogat.

A Magyar Zene Háza nagyterme, ha szellősen is, de megtelt Dury és három hangszeres társának fellépésére. Míg a frontember lemezeken többnyire szenvtelen hangon mormog és dörmög, a koncerten jóval nagyobb intenzitással adta elő dalait, néha már-már úgy viselkedett, mintha egy punk zenekarban üvöltözne. Színpadi jelenléte inkább valamiféle performance-ra emlékeztetett, az instrumentális részek alatt úgy járkált fel-alá, mintha kocsmai verekedésre készülne, máskor úgy ünnepeltette magát, mintha éppen megnyert volna egy bokszmeccset. A közönség jól vette a lapot és hatalmas ovációval fogadta az új album dalait is, amelyek a műsor gerincét adták. Duryt mintha ez meg is lepte volna kissé, a koncert második felében egyre többször esett ki a szerepéből és eresztett meg egy-egy kisfiús mosolyt. Egészen őszintének tűnt a koncert végén elmondott hálálkodás a budapesti közönségnek, de természetesen kedvenc szavát, a fuckingot azért belefűzte legalább háromszor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.