Visszhang: koncert

Baxter Dury

Visszhang

Már kisiskolásként édesapja, Ian Dury lemezborítóján pózolt.

Nem volt ez könnyű örökség, a brit zenész hosszú időn keresztül igyekezett apja árnyékából kilépni, és ez, az előző évtizedben megjelent lemezeivel sikerült is. Baxter Dury, apjához hasonlóan, nem énekesi adottságaival hódít, a szintifunkos-diszkós alapokra inkább csak rádumál.

Legutóbbi lemeze, a tavalyi I Thought I Was Better Than You nem a legerősebb darabja a diszkográfiájának, de azért így is örömteli hír volt, hogy Magyarországra is ellátogat.

A Magyar Zene Háza nagyterme, ha szellősen is, de megtelt Dury és három hangszeres társának fellépésére. Míg a frontember lemezeken többnyire szenvtelen hangon mormog és dörmög, a koncerten jóval nagyobb intenzitással adta elő dalait, néha már-már úgy viselkedett, mintha egy punk zenekarban üvöltözne. Színpadi jelenléte inkább valamiféle performance-ra emlékeztetett, az instrumentális részek alatt úgy járkált fel-alá, mintha kocsmai verekedésre készülne, máskor úgy ünnepeltette magát, mintha éppen megnyert volna egy bokszmeccset. A közönség jól vette a lapot és hatalmas ovációval fogadta az új album dalait is, amelyek a műsor gerincét adták. Duryt mintha ez meg is lepte volna kissé, a koncert második felében egyre többször esett ki a szerepéből és eresztett meg egy-egy kisfiús mosolyt. Egészen őszintének tűnt a koncert végén elmondott hálálkodás a budapesti közönségnek, de természetesen kedvenc szavát, a fuckingot azért belefűzte legalább háromszor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.