Nem ezt várnánk egy divattervező-portrétól, de a széria több rokonságot mutat a közelmúlt gonosz-eredettörténeteivel (Demóna, Szörnyella, Joker), mint saját testvérkéivel (The Assassination of Gianni Versace, Halston, A Gucci-ház, Cristóbal Balenciaga). A kései éveiben szó szerint Bond-gonoszként öltözködő Lagerfeld nem egy szerethető figura (lásd botrányos kijelentéseit a szőrmeviselésről, a #MeToo-mozgalomról vagy Merkel menekültpolitikájáról), így a sorozat készítői magukat állítják jelentős kihívás elé, amikor Karl esendő oldalára koncentrálnak.
Az eredmény szórakoztató, de felületes portré Lagerfeld korai, a Chanel-éra előtti életéből. A ruhatervek és a modellek csak mutatós díszletként szolgálnak a valódi izgalomhoz, amely három szép és epekedő férfi között bonyolódik. Karl és korábbi barátja/riválisa, Yves Saint Laurent (Arnaud Valois) is egy fiatal író, Jacques de Bascher (Théodore Pellerin) kegyeiért verseng. A sorozat ínycsiklandozóan lebegteti, hogy valójában ki féltékeny kire, és a szerelmi dráma Daniel Brühlnek is alkalmat ad, hogy időnként alkatának megfelelő gyengédséggel töltse meg a hűvös divattervezőt. Felszínessége ellenére a széria remekül megragadja Karl ellentmondásait: az éhes ambíciót és az elbújni vágyást, amit két hű anyafigura – saját mamája és a Chloé alapítója, Gaby Aghion – is igyekeznek oldani benne. De máris látjuk a jeleit, hogy kontrollmániája és zárkózottsága hogyan taszítja majd el azokat, akik szeretik. Pikírt tabló a 70-es évek párizsi divatvilágáról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
