Visszhang: színház

Cseh Tamás – Bereményi Géza: Frontátvonulás

Visszhang

Mit jelképez a pályaudvar, ahonnan nem indulnak vonatok, mit jelent ma az egy helyben állás?

A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színművészosztályá­nak előadása szerint sok mindent, de semmi megnyugtatót. Alapvetően megtartják az 1979-es lemez eredeti szövegét (Ecsédi keresi az italozás után „világgá ment” barátját, Vizit), mégis: a hozzáírások, finom kiegészítések révén a prózai betéteket összekötő szövegként használó koncert helyett egy valódi zenés darabot, illetve látomást kapunk, ahol minden tökéletes összhangban működik.

A rendező, Krasznai Vilmos remek arányérzékkel rajzolta fel a szerepeket, de nem dramatizálta túl azokat (ahogyan a történetet magát sem), és nem csúszott át vásári szórakoztatásba még a kabarészerű számokban sem. Pedig vékony mezsgye ez, ahol a Dizőz és a Pénztárosnő is női ruhába öltözött férfi, ráadásul a Dizőz (Sas Zoltán) villant is többször, s az előadás zenei vezetője, Fülöp Kristóf olykor egészen kislányosnak hat a rózsaszín dresszeiben (jelmez: Varga-Járó Sára). Mind a hat színész több szerepet formál meg, éppoly könnyedén váltanak a figuráik, ahogyan a hangszereik között. A díszlet, a polcrendszerre hasonlító vasemelvény is működik: ebben a szűk térben kúsznak, másznak, hasalva énekelnek és próbálnak olykor kitörni a szereplők. Megrekedés, tanácstalanság: minden ismétli önmagát. Egy magába zárult ország revüje ez, ahol a magánszámok szórakoztatónak és csillogónak tűnnek, egészen addig, amíg fel nem kapcsolják a villanyt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.