visszhang: koncert

The Mission

Visszhang

Aki ott volt a Mission legutóbbi, 2012-es magyarországi koncertjén, és a lámpák felkapcsolása után hazament, az lemaradt a zenekar monumentális csúcsdaláról, a Tower of Strength-ről.

Hosszú időnek kellett eltelni, amíg lehetőség adódott a pótlásra: a zenekar először 2020-re hirdetett meg egy dupla bulit, ám ez a Covid miatt évről évre csúszott – mostanáig.

A lineup majdnem ugyanaz, mint 11 éve: itt van a három őstag – Wayne Hussey frontember, Craig Adams basszusgitáros és Simon Hinkler gitáros –, mögöttük pedig Alex Baum dobos, aki tavaly csatlakozott a zenekarhoz. A nyitány stílszerűen a Beyond the Pale, de utána máris jön egy meglepetés a Beatles-féle Tomorrow Never Knows formájában. A feldolgozásokat mindig szívesen játszó együttes ezután marad a saját szerzeményeknél, amelyek közül az Into the Blue-nak, a Sea of Love-nak, a Wastelandnek és a Deliverance-nek e sorok írója különösen örült. Az első ráadást egy „későbbi” dal, az 1995-ös Swoon vezeti fel, a másodikat pedig a Love Me to Death, ezt Hussey egyedül adja elő. Tényleg nem lehet panasz a szettlistára, egyedül a bizonyos dalokat bevezető elektronikus alapok keltenek időnként avítt hatást. Ilyenkor a Sisters of Mercy Dr. Avalanche nevű dobgépének hangulata uralkodik, ami persze nem csoda, hiszen a Mission is Andrew Eldritch zenekarának a leágazása. A zárás a várva várt Tower of Strength, illetve bónuszként a fanatikus Liverpool-drukker Hussey még elénekli a You’ll Never Walk Alone-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.