visszhang: koncert

The Mission

Visszhang

Aki ott volt a Mission legutóbbi, 2012-es magyarországi koncertjén, és a lámpák felkapcsolása után hazament, az lemaradt a zenekar monumentális csúcsdaláról, a Tower of Strength-ről.

Hosszú időnek kellett eltelni, amíg lehetőség adódott a pótlásra: a zenekar először 2020-re hirdetett meg egy dupla bulit, ám ez a Covid miatt évről évre csúszott – mostanáig.

A lineup majdnem ugyanaz, mint 11 éve: itt van a három őstag – Wayne Hussey frontember, Craig Adams basszusgitáros és Simon Hinkler gitáros –, mögöttük pedig Alex Baum dobos, aki tavaly csatlakozott a zenekarhoz. A nyitány stílszerűen a Beyond the Pale, de utána máris jön egy meglepetés a Beatles-féle Tomorrow Never Knows formájában. A feldolgozásokat mindig szívesen játszó együttes ezután marad a saját szerzeményeknél, amelyek közül az Into the Blue-nak, a Sea of Love-nak, a Wastelandnek és a Deliverance-nek e sorok írója különösen örült. Az első ráadást egy „későbbi” dal, az 1995-ös Swoon vezeti fel, a másodikat pedig a Love Me to Death, ezt Hussey egyedül adja elő. Tényleg nem lehet panasz a szettlistára, egyedül a bizonyos dalokat bevezető elektronikus alapok keltenek időnként avítt hatást. Ilyenkor a Sisters of Mercy Dr. Avalanche nevű dobgépének hangulata uralkodik, ami persze nem csoda, hiszen a Mission is Andrew Eldritch zenekarának a leágazása. A zárás a várva várt Tower of Strength, illetve bónuszként a fanatikus Liverpool-drukker Hussey még elénekli a You’ll Never Walk Alone-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.