visszhang: koncert

The Mission

Visszhang

Aki ott volt a Mission legutóbbi, 2012-es magyarországi koncertjén, és a lámpák felkapcsolása után hazament, az lemaradt a zenekar monumentális csúcsdaláról, a Tower of Strength-ről.

Hosszú időnek kellett eltelni, amíg lehetőség adódott a pótlásra: a zenekar először 2020-re hirdetett meg egy dupla bulit, ám ez a Covid miatt évről évre csúszott – mostanáig.

A lineup majdnem ugyanaz, mint 11 éve: itt van a három őstag – Wayne Hussey frontember, Craig Adams basszusgitáros és Simon Hinkler gitáros –, mögöttük pedig Alex Baum dobos, aki tavaly csatlakozott a zenekarhoz. A nyitány stílszerűen a Beyond the Pale, de utána máris jön egy meglepetés a Beatles-féle Tomorrow Never Knows formájában. A feldolgozásokat mindig szívesen játszó együttes ezután marad a saját szerzeményeknél, amelyek közül az Into the Blue-nak, a Sea of Love-nak, a Wastelandnek és a Deliverance-nek e sorok írója különösen örült. Az első ráadást egy „későbbi” dal, az 1995-ös Swoon vezeti fel, a másodikat pedig a Love Me to Death, ezt Hussey egyedül adja elő. Tényleg nem lehet panasz a szettlistára, egyedül a bizonyos dalokat bevezető elektronikus alapok keltenek időnként avítt hatást. Ilyenkor a Sisters of Mercy Dr. Avalanche nevű dobgépének hangulata uralkodik, ami persze nem csoda, hiszen a Mission is Andrew Eldritch zenekarának a leágazása. A zárás a várva várt Tower of Strength, illetve bónuszként a fanatikus Liverpool-drukker Hussey még elénekli a You’ll Never Walk Alone-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.