Visszhang: lemez

Dean Blunt: Black Metal 2

  • - minek -
  • 2021. július 21.

Visszhang

A friss hangzásával szó szerint üdítő 2014-es Black Metal sikerét követően a londoni művész kissé eltűnt a reflektorfényből, bár különböző kollaborációk, alkalmi társulások (a hiphop Babyfather vagy a soul/jazz/funk Blue Iverson) révén rendre új és izgalmas zenékkel jelentkezett.

Nyár elején derült ki, hogy Blunt elkészült a Black Metal folytatásával, ami konzekvensen végigmegy az akkor megkezdett úton: szinte kizárólag olyan hagyományos dalok születtek, amelyek kifejezetten formabontónak hangzanak az absztrakt elektronika egykori jeles innovátorának előadásában. Már-már azt mondanánk, hogy egy hibátlan dreampopalbumot hallunk, amelyen csengő-bongó, éber álomból érkező melódiák ölelik körbe Blunt jellegzetes dörmögését, s ezt a régi alkotótárs, Joanne Robertson szegélyezi a maga tisztán zengő vokáljával és gitárjátékával, a dobos-producer Giles Kwakeulati King-Ashong és a multiinstrumentalista Mica Paris közreműködésével. A simogatóan szép dallamok azonban felkavaró szövegekkel érkeznek: Blunt sajátosan balladisztikus, a nézőpontokat rafináltan váltogatva egy disztópikus világot tár elénk, de amilyent valójában nap mint nap maga körül látni kénytelen. Így fonódik össze dráma és nyugalmat sugárzó harmónia, disszonancia és simogató akkordok sora, Dean Blunt pedig képes úgy játszani hangulatainkkal és érzelmeinkkel, hogy egy pillanatra sem veszíti el a kényes egyensúlyt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.