És olyan van, aki még nem látott pedáns, hetvenpluszos úriembert nem különben hetvenpluszos, bohém művészlélek hölgy iránti heves szerelemre gyulladás következtében megváltozni? A decens partnereknek jól áll az öltönyhöz viselt kifogástalan térdzokni, a tökéletes műfogsor, illetőleg a jótékony vastagságú smink és a finom mívű szemüveg – még ha vak is a delikvens (méltósággal viselt fogyatékosság, betegség pluszpontot ér). A kemény rockerek örök barátságának véget vető nőci is megvan? És a mamlasz meg a (lehetőleg orosz) maffia karmai közt vergődő, szabadítójára váró rosszlány bimbózó kapcsolata? Vicces akcentusú és kinézetű maffiózók? Választói megnyerése érdekében laza hétköznapi embernek mutatkozni akaró politikus? Hát kérem, ilyenek bukkannak itt fel (ha valakit kihagytam, elnézését kérem: már fél órája is van, hogy megnéztem a produktumot, és halványulnak az emlékek). A történetek érdektelen mozaikjait egyéni manírokból összekotorászó sok középszerű színész mellett húzónévként feltűnik a szokása szerint Diane Keatont alakító Diane Keaton, valamint a sokoldalúbb, ezúttal öltönyviselésben jeleskedő Jeremy Irons. Hát, voltak jobb napjaik – a nagy ritkán azért meg-megcsillanó humor nem az ő jeleneteikhez kötődik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
