Visszhang: film

Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák

  • 2021. július 21.

Visszhang

Tegye fel a kezét, aki nem találkozott még a partnerre sóvárgó esküvőszervező kizárólag amerikai B filmekben előforduló figurájával.

És olyan van, aki még nem látott pedáns, hetvenpluszos úriembert nem különben hetvenpluszos, bohém művészlélek hölgy iránti heves szerelemre gyulladás következtében megváltozni? A decens partnereknek jól áll az öltönyhöz viselt kifogástalan térdzokni, a tökéletes műfogsor, illetőleg a jótékony vastagságú smink és a finom mívű szemüveg – még ha vak is a delikvens (méltósággal viselt fogyatékosság, betegség pluszpontot ér). A kemény rockerek örök barátságának véget vető nőci is megvan? És a mamlasz meg a (lehetőleg orosz) maffia karmai közt vergődő, szabadítójára váró rosszlány bimbózó kapcsolata? Vicces akcentusú és kinézetű maffiózók? Választói megnyerése érdekében laza hétköznapi embernek mutatkozni akaró politikus? Hát kérem, ilyenek bukkannak itt fel (ha valakit kihagytam, elnézését kérem: már fél órája is van, hogy megnéztem a produktumot, és halványulnak az emlékek). A történetek érdektelen mozaikjait egyéni manírokból összekotorászó sok középszerű színész mellett húzónévként feltűnik a szokása szerint Diane Keatont alakító Diane Keaton, valamint a sokoldalúbb, ezúttal öltönyviselésben jeleskedő Jeremy Irons. Hát, voltak jobb napjaik – a nagy ritkán azért meg-megcsillanó humor nem az ő jeleneteikhez kötődik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.