Visszhang: koncert

Duran Duran

Visszhang

Ha az ember kerek születésnaphoz érkezik, és arra Duran Duran-koncertjegyet kap ajándékba, nem kérdéses, hogy menni kell, akár messzebbre is.

Főleg, ha eddig elmulasztott és bakancslistás ügyről van szó: az 1988-as budapesti koncertről csak utólag értesültem, a 2005-ös bulira épp nem volt pénzem, 2012-ben pedig pont aznap játszott a zenekar az Arénában, amikor a Faith No More a VOLT Fesztiválon. A mostani helyszín a Budapesttől 600 kilométerre található horvát kikötőváros, Pula, azon belül pedig az ókori amfiteátrum, ahol korábban fellépett a Foo Fighters, Leonard Cohen és az Arctic Monkeys is. Érkezésünk előtt két nappal Lenny Kravitz zenélt itt, pár héttel korábban a Simple Minds – e sorok írója David Gilmourt látta itt 2015-ben. Duranék egy mindössze hétállomásos európai miniturnét zárnak ezzel a koncerttel (folytatás novembertől, Amerikában), nem csoda, hogy számos környező országból érkeznek rajongók; a tömegben magyar beszédet is hallani. A színpad előtt vannak a kiemelt állóhelyek, ezek mögött az ülők, és felettük, némileg unortodox módon, ismét állnak a nézők. A hely adottságai következtében jó páran kintről nézik az előadást, de a legjobb dolguk azoknak van, akik az ókori szentély melletti lakások erkélyein lényegében páholyból nézhetik az előadást, díjmentesen.

A kezdési időpont meglepően késői: fél 10 van már, amikor egy sci-fis animációval tarkított tape intro végén előbukkan a zenekar, és belecsap a Night Boatba. Az hamar bebizonyosodik, hogy Simon Le Bon hangján semmi nem fog múlni – a frontember remek formában van. John Taylor basszusgitárral a nyakában rohangál körbe a színpadon, és többet énekel Le Bon mikrofonjába, mint a sajátjába. Nick Rhodes sztoikus önmagát hozza, és érdekes módon többet babrálja a mobilját, mint egy zoomer, sárgás-neonzöldes outfitje pedig folyamatosan vonzza a tekinteteket és a bogarakat. Roger Taylor dobos annyira aggodalmaskodó ábrázatokat vág, mintha épp az előbb közölték volna vele, hogy a koncert után neki kell lebontania egyedül a színpadot, és persze vannak turnézenészek is: a Durant 2006 óta kísérő gitáros, Dom Brown, továbbá Simon Willescroft szaxofonos és két vokalista hölgy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.