Visszhang: koncert

Duran Duran

Visszhang

Ha az ember kerek születésnaphoz érkezik, és arra Duran Duran-koncertjegyet kap ajándékba, nem kérdéses, hogy menni kell, akár messzebbre is.

Főleg, ha eddig elmulasztott és bakancslistás ügyről van szó: az 1988-as budapesti koncertről csak utólag értesültem, a 2005-ös bulira épp nem volt pénzem, 2012-ben pedig pont aznap játszott a zenekar az Arénában, amikor a Faith No More a VOLT Fesztiválon. A mostani helyszín a Budapesttől 600 kilométerre található horvát kikötőváros, Pula, azon belül pedig az ókori amfiteátrum, ahol korábban fellépett a Foo Fighters, Leonard Cohen és az Arctic Monkeys is. Érkezésünk előtt két nappal Lenny Kravitz zenélt itt, pár héttel korábban a Simple Minds – e sorok írója David Gilmourt látta itt 2015-ben. Duranék egy mindössze hétállomásos európai miniturnét zárnak ezzel a koncerttel (folytatás novembertől, Amerikában), nem csoda, hogy számos környező országból érkeznek rajongók; a tömegben magyar beszédet is hallani. A színpad előtt vannak a kiemelt állóhelyek, ezek mögött az ülők, és felettük, némileg unortodox módon, ismét állnak a nézők. A hely adottságai következtében jó páran kintről nézik az előadást, de a legjobb dolguk azoknak van, akik az ókori szentély melletti lakások erkélyein lényegében páholyból nézhetik az előadást, díjmentesen.

A kezdési időpont meglepően késői: fél 10 van már, amikor egy sci-fis animációval tarkított tape intro végén előbukkan a zenekar, és belecsap a Night Boatba. Az hamar bebizonyosodik, hogy Simon Le Bon hangján semmi nem fog múlni – a frontember remek formában van. John Taylor basszusgitárral a nyakában rohangál körbe a színpadon, és többet énekel Le Bon mikrofonjába, mint a sajátjába. Nick Rhodes sztoikus önmagát hozza, és érdekes módon többet babrálja a mobilját, mint egy zoomer, sárgás-neonzöldes outfitje pedig folyamatosan vonzza a tekinteteket és a bogarakat. Roger Taylor dobos annyira aggodalmaskodó ábrázatokat vág, mintha épp az előbb közölték volna vele, hogy a koncert után neki kell lebontania egyedül a színpadot, és persze vannak turnézenészek is: a Durant 2006 óta kísérő gitáros, Dom Brown, továbbá Simon Willescroft szaxofonos és két vokalista hölgy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.