Visszhang: koncert

Duran Duran

Visszhang

Ha az ember kerek születésnaphoz érkezik, és arra Duran Duran-koncertjegyet kap ajándékba, nem kérdéses, hogy menni kell, akár messzebbre is.

Főleg, ha eddig elmulasztott és bakancslistás ügyről van szó: az 1988-as budapesti koncertről csak utólag értesültem, a 2005-ös bulira épp nem volt pénzem, 2012-ben pedig pont aznap játszott a zenekar az Arénában, amikor a Faith No More a VOLT Fesztiválon. A mostani helyszín a Budapesttől 600 kilométerre található horvát kikötőváros, Pula, azon belül pedig az ókori amfiteátrum, ahol korábban fellépett a Foo Fighters, Leonard Cohen és az Arctic Monkeys is. Érkezésünk előtt két nappal Lenny Kravitz zenélt itt, pár héttel korábban a Simple Minds – e sorok írója David Gilmourt látta itt 2015-ben. Duranék egy mindössze hétállomásos európai miniturnét zárnak ezzel a koncerttel (folytatás novembertől, Amerikában), nem csoda, hogy számos környező országból érkeznek rajongók; a tömegben magyar beszédet is hallani. A színpad előtt vannak a kiemelt állóhelyek, ezek mögött az ülők, és felettük, némileg unortodox módon, ismét állnak a nézők. A hely adottságai következtében jó páran kintről nézik az előadást, de a legjobb dolguk azoknak van, akik az ókori szentély melletti lakások erkélyein lényegében páholyból nézhetik az előadást, díjmentesen.

A kezdési időpont meglepően késői: fél 10 van már, amikor egy sci-fis animációval tarkított tape intro végén előbukkan a zenekar, és belecsap a Night Boatba. Az hamar bebizonyosodik, hogy Simon Le Bon hangján semmi nem fog múlni – a frontember remek formában van. John Taylor basszusgitárral a nyakában rohangál körbe a színpadon, és többet énekel Le Bon mikrofonjába, mint a sajátjába. Nick Rhodes sztoikus önmagát hozza, és érdekes módon többet babrálja a mobilját, mint egy zoomer, sárgás-neonzöldes outfitje pedig folyamatosan vonzza a tekinteteket és a bogarakat. Roger Taylor dobos annyira aggodalmaskodó ábrázatokat vág, mintha épp az előbb közölték volna vele, hogy a koncert után neki kell lebontania egyedül a színpadot, és persze vannak turnézenészek is: a Durant 2006 óta kísérő gitáros, Dom Brown, továbbá Simon Willescroft szaxofonos és két vokalista hölgy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk