Ő a nagy mesélő, aki a történetekben nem jelenik meg. Egressy a La Fontaine-i hagyományt követő elbeszélésekben különleges tengeri állatokkal ismerteti meg a közönségét: a klasszikus állatmesékben emberi neveket viselő szereplő, emberi tulajdonságokkal felruházott figurák szerepelnek. Viki, a csikóhal babonás, és komoly érvei vannak, miért érdemes bizonyos jelekre figyelni, ám egy közös játék során a barátai bebizonyítják, hogy mindez csak hiedelem, amit jobb figyelmen kívül hagyni a gondtalanabb, nyugodtabb mindennapok érdekében. Vagy ott van Móric, a bamba holdhal, aki szívesen sütteti hasát a víz felszínén. Sokszor még az is előfordul vele, hogy úszkálás közben megfeledkezik magáról. Ez történik vele akkor is, amikor egy kiadós napozás után jól megéhezik, csakhogy nem elég ügyes a medúzavadászatban, éhen is marad, de rátekeredik egy nejlonzacskó, s majdnem megfullasztja. Szerencsére a barátai a segítségére sietnek. A kedves, tanító jellegű történetek mindegyike gondolatébresztő tartalommal is bír. Láng Anna illusztrációja pedig csodás vízi környezetet varázsol elénk, az állatok zseniálisak, a mese vizualitása már-már a Némó nyomábant idézi meg.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
