Baz Luhrmann filmjét (bővebben: A démoni szerződés, Magyar Narancs, 2022. június 22.) a pazar látvány mellett a címszereplő, a mindössze 21 éves Austin Butler tette emlékezetessé, aki a hasonlóság hiánya ellenére meggyőzőbb és hitelesebb tudott lenni, mint egy világbajnok Elvis-imitátor. Ám ha megpróbáljuk elfelejteni a filmet és csak a zenére figyelünk, további meglepetésekben lehet részünk. A mozis premierrel egy időben megjelent filmzenealbum egészen más, mint az ilyenkor megszokott vagy elvárt válogatás. Többnyire Elvis-dalokat hallunk, gyakran az ő hangját is, de a zenét alig-alig hatja át a nosztalgia. A szentségtörés annál inkább.
Van itt minden, amit az 1950-es évek óta kitaláltak szórakoztató zene címén: rap és hard rock, nyers blues és nyálas country stb. Vagyis egymástól igen távol álló előadók kapták meg az eredeti Elvis-felvételek mesterszalagjait, akik ráadásul szabadon garázdálkodhattak a műkincsekkel. Ennek nyomán 36 igen különös és emlékezetes felvételt hallhatunk: Jack White olyan duót énekel a „Királlyal” (Power Of My Life), hogy azt a 16 Horsepower is megirigyelné, a Tame Impala remixében (Edge Of Reality) szó szerint lebegni kezd Elvis éneke, míg Doja Cat a Hound Dog, Eminem meg a Jailhouse Rock megbolondított alapjaira rappel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
