Visszhang: koncert

Roberta Gambarini és a Budapest Jazz Orchestra

Visszhang

A 25 éves zenekar jubileumi évadjának második koncertjét a Müpában adta.

Bár három szám után „csak” kísértek, nyugodtan mondható, hogy semennyire sem kerültek alárendelt szerepbe. A három instrumentális kezdőszám – Butch Lacy, George Duke, illetve Zakar Zoltán szerzeménye – egy-egy meghatározó fejezetet jelenített meg a zenekar életéből (a sorrendbe állításuk viszont nem volt ideális). Ekkor lépett színpadra vendégük, az Egyesült Államokban élő olasz jazzénekes, Roberta Gambarini, aki Magyarországon először mutatta meg, miről is maradtunk le pályájának első három évtizedében. Gambarini jellemzően olasz-amerikai énekes, aki Benny Cartertől Jimmy Heath-en át Roy Hargrove-ig a leghíresebb zenekarvezetőkkel működött együtt, de nagyon odatette Under Italian Skies című lemezét is 2014-ben. Igen, a Volare volt a ráadás, de addig hangterjedelemben, színpadi jelenlétben, kapcsolatteremtésben és mindenekelőtt eredeti, hol spontán, hol artisztikus scattelésével minden jazzrajongót elbűvölt. Nem egyszerű feladat 2023-ban az On the Sunny Side of the Street örökzöldet, az Estate című brazilos olasz slágert vagy az Orfeusz főtémáját ezen a színvonalon, érdekfeszítően és lényegre törően előadni, pláne, ha az énekes a zenekarral épp csak megismerkedett. A négy nyelven éneklő Gambarini minden számban meg tudta mutatni, miért volt éppen az kihagyhatatlan ezen az estén. Ehhez a BJO makulátlan, értő muzsikálása is kellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.