Visszhang: lemez

Frank Turner: Undefeated

Visszhang

Frank Turner nemrégiben azzal döntött rekordot, hogy egy nap alatt 15 koncertet adott.

Úgy tűnik, az angol énekes-dalszerzőben még mindig tombolna valamiféle bizonyítási kényszer, pedig bő másfél évtized alatt páratlan sikereket ért el, a kiskocsmákból indulva kemény munkával a kortárs folk-punk legsikeresebbjei közé küzdötte fel magát.

Most megjelent tizedik nagylemezén is mintha folyamatosan bizonyítani akarná, hogy ő valójában milyen intelligens és sokoldalú dalszerző. (És tényleg az, erről tanúskodik a műhelytitkait boncolgató könyve, a Try This at Home is.) Ez a sokszínűség viszont nem feltétlenül tesz jót az új anyagnak. Már a harmadik számhoz érve kezd gyanús lenni, hogy a zenész szándékosan próbál nagyon különböző hangulatú dolgokat egymás mellé pakolni. „Nézd, ilyet is tudok!” – kiálthatná az új album mindegyik dala előtt. Van főhajtás a Pogues előtt, Joe Strummer-hommage, gyors darálás, zongorás ballada. Az Undefeated így leginkább egy sebtében összerakott válogatás­kazettára hasonlít. Ez nem is lenne feltétlenül baj, az viszont már kevésbé segít, hogy az anyag első felén több kifejezetten gyenge pont is van (Pandemic PTSD, Never Mind the Back Problems). Szerencsére vannak azért olyan dalok is, amelyek kiegyenlítik az összképet: a No Thank You for the Music cinizmusában Turner elemében van, a Ceasefire pedig kiszámítható pátosza ellenére is jól működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.