Az egykoron jobb sorsra érdemes papnövendék, Húber Vilmos (Nagy Zsolt) észrevétlenül sodródik kilátástalan helyzetébe, de még így is kiutat remél. Szíve szerint párjával, Gyarmaki Rózával (Tenki Réka) kettesben élne, de albérlőkkel kell megosztania otthonát, Víg Vilmával (Józsa Bettina) és a kikapós gyerekvigyázóval (Kádár Kinga), továbbá gyakorlatilag velük él a hentesként inasával (Novkov Máté) dolgozó szomszéd, Sirma Ferenc (Hajduk Károly) is. Húber a társaság alfája és ómegája, és ez a fajta felelősség egy idő után felőröli. A klasszikus módon vezetett játék kiváló. A Szentiványi Rózsit megformáló Takács Nóra Diána kiégett proliként ezúttal még Csákányi Eszternél (Özv. Húber Evermódné) is hatásosabb komika. Izgalmas a kétféleképpen forgatható díszlet is (belső és külső kör), amelyet Schnábel Zita (díszlet) a beforgatható szobákban alakított ki. A közeli fókusz és a mozgó helyiségek együttese filmszerűvé teszi a jeleneteket. Bodó jól érzékelteti a lakóközösség érzelmi megtépázottságát, azt, hogy normálisnak veszik például a kvázi többnejűséget. A darab felhangok, kiszólások nélkül mutatja meg ezt a torzult etikai mintát, ugyanakkor az alkotók részéről mintha némi nosztalgiát is felfedezni vélnénk a szerző korában kényszerből elterjedt társbérletek „romantikája” iránt, amivel azért nehéz azonosulni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
