Visszhang: színház

Füst Milán: Boldogtalanok

Visszhang

Bodó Viktor a hagyományos színjátszás keretein belül vitte színre ezt a sokszor feldolgozott drámát, bizonyítva, hogy nem kell feltétlenül kísérleti koncepciókban gondolkodni ahhoz, hogy modern előadást kapjunk.

Az egykoron jobb sorsra érdemes papnövendék, Húber Vilmos (Nagy Zsolt) észrevétlenül sodródik kilátástalan helyzetébe, de még így is kiutat remél. Szíve szerint párjával, Gyarmaki Rózával (Tenki Réka) kettesben élne, de albérlőkkel kell megosztania otthonát, Víg Vilmával (Józsa Bettina) és a kikapós gyerekvigyázóval (Kádár Kinga), továbbá gyakorlatilag velük él a hentesként inasával (Novkov Máté) dolgozó szomszéd, Sirma Ferenc (Hajduk Károly) is. Húber a társaság alfája és ómegája, és ez a fajta felelősség egy idő után felőröli. A klasszikus módon vezetett játék kiváló. A Szentiványi Rózsit megformáló Takács Nóra Diána kiégett proliként ezúttal még Csákányi Eszternél (Özv. Húber Evermódné) is hatásosabb komika. Izgalmas a kétféleképpen forgatható díszlet is (belső és külső kör), amelyet Schnábel Zita (díszlet) a beforgatható szobákban alakított ki. A közeli fókusz és a mozgó helyiségek együttese filmszerűvé teszi a jeleneteket. Bodó jól érzékelteti a lakóközösség érzelmi megtépázottságát, azt, hogy normálisnak veszik például a kvázi többnejűséget. A darab felhangok, kiszólások nélkül mutatja meg ezt a torzult etikai mintát, ugyanakkor az alkotók részéről mintha némi nosztalgiát is felfedezni vélnénk a szerző korában kényszerből elterjedt társbérletek „romantikája” iránt, amivel azért nehéz azonosulni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.