Visszhang: könyv

Get Back – A Beatles szavaival

  • - legát -
  • 2022. március 16.

Visszhang

A karácsonyi filmdömping talán legérdekesebb, ám korántsem tökéletes darabja a Beatles utolsó évében játszódó Get Back volt.

Peter Jackson háromrészes, több mint 450 perces dokumentumfilmje archív anyagok felhasználásával készült, amelyek javát hangstúdióban rögzítették, tehát a tagok vagy zenélnek, vagy beszélgetnek. De a film mellett megjelent egy hasonló című könyv is, amelyre vélhetően nem csak azért jutott kevesebb reflektorfény, mert bevallottan „kísérő” kiadványnak szánták, de azért sem, mert a Beatlesről, a zenekar megszűnése után több mint 50 évvel, nehéz újat mondani. Főleg könyv alakban.

Persze a Get Back nem ígér meglepetést, újdonságot, sőt nem is akar a film árnyékából kilépni. A pazar kiállítású kiadvány elsősorban Ethan A. Russell és Linda Eastman (1969 márciusától Linda McCartney) albuma, akik a hatvanas évek végén már mindketten befutott sztárfotósok voltak. A baj csak az, hogy a helyszín egyhangúsága miatt néhány oldal után az arcok is „egyhangúvá” válnak. De nem azért, mert rossz képek lennének, csak túlzás ilyen sokat használni belőlük. De ennek ellenére sem okoz ám csalódást a Get Back! Mert ugyan a könyvben ugyanúgy 1969 januárjának napjait élhetjük át a Beatles tagjaival, mint a filmben, és leginkább a korabeli beszélgetéseket olvashatjuk, viszont a több mint hét és fél órás filmhez képest a szerkesztett párbeszédek igenis feszesebbé, könnyebben befogadhatóvá teszik a történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.