A terápiás üléseken elhangzottakról legfeljebb utalások szintjén értesülünk, ahogy a kezelés kezdetének pontos körülményeire is csak a könyv legvégén derül fény. A terápiához vezető utat ismerjük meg a feldolgozás folyamatát segítő szövegeken keresztül, amelyekben fokozatosan bontakoznak ki, milyen történetek állnak a Magyarországhoz, Angliához és Norvégiához kötődő sebek és traumák mögött. Az elbeszélő egyik meghatározó olvasmányélménye az Ulysses, ami látszik is a szövegen: gyakoriak a látszólag referencia nélkül hagyott, csak a későbbi szakaszok ismeretében megérthető előre-, illetve visszautalások, a kronologikus cselekményszövést megakasztó asszociációk és a párhuzamos idősíkokon játszódó események.
Az eleinte kifejezetten izgalmasnak tűnő formátum úgy a kötet felénél unalmassá és kiszámíthatóvá válik, a választott beszédmód felett pedig a szerző mintha elveszítené az uralmat. Érdekes kísérlet persze egy külső szemlélő számára érthetővé tenni a magyar belpolitikai viszonyokat, de igen zavaró például, hogy amikor a hazai állapotok ismertetése során a 2010 utáni időszak számos közéleti eseménye szóba kerül, a meg nem nevezett, arctalanná tett kormánypárt bűnlajstroma a levegőben lóg. Úgy tűnik, a különböző erotikus jelenetek és fétisek aprólékos részletezéséhez még egy „autofikciós fejlődésregény” keretei között is kevesebb bátorság szükséges, mint a Fidesz szó leírásához.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
