Visszhang: lemez

Kim Deal: Nobody Loves You More

Visszhang

A világ a Pixies basszusgitárosaként ismerhette meg Kim Dealt a 80-as évek végén.

Abban az együttesben még csak néhány dalt énekelt, de a nem sokkal később indult Breeders élén bizonyította rátermettségét frontemberként és dalszerzőként is. Ha lemezkészítésről volt szó, mindig nehezen jött ki a kontrollmániás Pixies-vezér Black Francisszel, így nem volt nagyon meglepő, hogy a 2004-ben újjáalakított zenekarból a visszatérő album, a nem is túlságosan jól sikerült Indie Cindy készítésekor ugrott ki nagyjából egy évtizeddel ezelőtt.

Ekkor már tervben volt, hogy Kim Deal elkészíti élete első szólóalbumát a Breeders működtetése mellett. Ez mostanáig húzódott, de hiába tartott sokáig végleges formába önteni a Nobody Loves You More-t, semmifajta görcsösség nem hallatszik rajta. Mindemellett nem is a kisujjból kirázott stílusgyakorlat. Vannak olyan számok, amelyek egy Breeders-albumon is elférnének, de az anyag összességében Deal eddig ismeretlen oldalát mutatja be. Zenekaraihoz képest rétegzettebb, önreflektívebb és szelídebb hangvételű dalok ezek, amelyekben a country egyszerűsége, a 90-es évek altrockjának nemtörődöm-lazasága és helyenként igen meglepő hangszerelések találkoznak. A címadó szám groteszk fúvósai, a Big Ben Beat táncos ritmusai, vagy a Summerland romantikus vonósai ügyesen gurítják tovább a lemezt. Időnként a néhai Kirsty MacColl albumainak játékossága idéződik fel a Nobody Loves You More-t hallgatva, és ez kétségtelenül jó párosítás Kim Deal keserédes dalaival.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.