Abban az együttesben még csak néhány dalt énekelt, de a nem sokkal később indult Breeders élén bizonyította rátermettségét frontemberként és dalszerzőként is. Ha lemezkészítésről volt szó, mindig nehezen jött ki a kontrollmániás Pixies-vezér Black Francisszel, így nem volt nagyon meglepő, hogy a 2004-ben újjáalakított zenekarból a visszatérő album, a nem is túlságosan jól sikerült Indie Cindy készítésekor ugrott ki nagyjából egy évtizeddel ezelőtt.
Ekkor már tervben volt, hogy Kim Deal elkészíti élete első szólóalbumát a Breeders működtetése mellett. Ez mostanáig húzódott, de hiába tartott sokáig végleges formába önteni a Nobody Loves You More-t, semmifajta görcsösség nem hallatszik rajta. Mindemellett nem is a kisujjból kirázott stílusgyakorlat. Vannak olyan számok, amelyek egy Breeders-albumon is elférnének, de az anyag összességében Deal eddig ismeretlen oldalát mutatja be. Zenekaraihoz képest rétegzettebb, önreflektívebb és szelídebb hangvételű dalok ezek, amelyekben a country egyszerűsége, a 90-es évek altrockjának nemtörődöm-lazasága és helyenként igen meglepő hangszerelések találkoznak. A címadó szám groteszk fúvósai, a Big Ben Beat táncos ritmusai, vagy a Summerland romantikus vonósai ügyesen gurítják tovább a lemezt. Időnként a néhai Kirsty MacColl albumainak játékossága idéződik fel a Nobody Loves You More-t hallgatva, és ez kétségtelenül jó párosítás Kim Deal keserédes dalaival.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
