Visszhang: lemez

Kim Deal: Nobody Loves You More

Visszhang

A világ a Pixies basszusgitárosaként ismerhette meg Kim Dealt a 80-as évek végén.

Abban az együttesben még csak néhány dalt énekelt, de a nem sokkal később indult Breeders élén bizonyította rátermettségét frontemberként és dalszerzőként is. Ha lemezkészítésről volt szó, mindig nehezen jött ki a kontrollmániás Pixies-vezér Black Francisszel, így nem volt nagyon meglepő, hogy a 2004-ben újjáalakított zenekarból a visszatérő album, a nem is túlságosan jól sikerült Indie Cindy készítésekor ugrott ki nagyjából egy évtizeddel ezelőtt.

Ekkor már tervben volt, hogy Kim Deal elkészíti élete első szólóalbumát a Breeders működtetése mellett. Ez mostanáig húzódott, de hiába tartott sokáig végleges formába önteni a Nobody Loves You More-t, semmifajta görcsösség nem hallatszik rajta. Mindemellett nem is a kisujjból kirázott stílusgyakorlat. Vannak olyan számok, amelyek egy Breeders-albumon is elférnének, de az anyag összességében Deal eddig ismeretlen oldalát mutatja be. Zenekaraihoz képest rétegzettebb, önreflektívebb és szelídebb hangvételű dalok ezek, amelyekben a country egyszerűsége, a 90-es évek altrockjának nemtörődöm-lazasága és helyenként igen meglepő hangszerelések találkoznak. A címadó szám groteszk fúvósai, a Big Ben Beat táncos ritmusai, vagy a Summerland romantikus vonósai ügyesen gurítják tovább a lemezt. Időnként a néhai Kirsty MacColl albumainak játékossága idéződik fel a Nobody Loves You More-t hallgatva, és ez kétségtelenül jó párosítás Kim Deal keserédes dalaival.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.