A felvételek többségén művészeket látunk: Jancsó Miklós és Szabó István egymás felé hajol közel azonos gesztus kíséretében, Udvaros Dorottya és Szirtes Ági mosolyog egymásra a Magyar szépség című film forgatásán, Tarr Béla és Pogány Judit szinte morcosan közelítenek a kamera felé. Fekete-fehér és színes portréfotók sora következik Koltai Lajosról, Fischer Ádámról, Esterházy Péterről, Juhász Ferencről, Visky Andrásról, Paul McCartney-ról és Mick Jaggerről is. Gordon személyes pillanatokat rögzít, olyan érzésünk támad, mintha még azok a művészek is maszk nélkül mutatkoznának meg, akik (mint Lázár Kati egy gyönyörű felvételen) éppen szerepet játszanak. Felvillan a fotókon, mennyi szenvedés, fájdalom és a megélt tapasztalatok milyen fokú sűrítése szükséges ahhoz, hogy valaki valóban művésszé váljon. De ez a fajta sűrítés ott van Gordon más tematikájú képein is: a lakótelepek erkélyein tevékenykedő emberek is hirtelen fontossá válnak. Ahogy a különös, budapesti helyszíneket felmutató, többnyire elmosódott látképek is tartalommal telnek meg. A művelődési házakra annyira jellemző barnás műmárvány hatású kőfal sem zavaró a képek hátterében, mellbevágó az élmény.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
