Visszhang: film

Megalopolis

Visszhang

Epikus bukás, ragyogó fiaskó – sokan így írják le Francis Ford Coppola filmjét. A mélységesen elhibázott mű azonban egy másik képet is kirajzol: a „filmrendező mint auteur”-elv tarthatatlanságát.

A mesternek világjobbító szándékai vannak a Megalopolisszal; egyszerre kritizálja Amerika imperialista tenden­ciáit, a populista szélsőjobb előretörését, a kultúra és a tudomány kiüresedését, az urbanizáció vadhajtásait és az amerikai társadalom mély egyenlőtlenségeit. Ám Coppola mindezt oly fennhéjázón és modorosan adja elő, hogy néha azt kívánjuk, bárcsak magában tartotta volna.

A film fő szálát a Catilina-összeesküvés adja (az elszegényedett patrícius i. e. 63-ban szervezkedett sikertelenül Cicero és a szenátus ellen). Cesar Catilina (Adam Driver) meg nem értett látnok/építész, aki valamiért képes az idő megállítására, s egy instabil, kísérleti anyagból, az ún. megalonból igyekszik újraépíteni a társadalmi és infrastrukturális feszültségek alatt málladozó New Rome-ot (New York holnap). Az elit és a plebsz őt úgysem érti (ezért a szegények otthonainak lerombolása is elfogadható), csak hagynák már szabadon alkotni, hogy végre formát ölthessen a földi édenkert. Engedjük el a film zavarba ejtő Ayn Rand-i párhuzamait, s az is mellékes, hogy hiányzik a koherens cselekmény. Ám a CGI-teremtette utópisztikus város az alkotói szándék dacára is megmosolyogtató, míg a nőknek a biodíszlet (kezét tördelő anya), a szegényeknek pedig romboló csőcselék szerepe jut. A film ambíciója káprázatos, ahogy némely vizuális megoldása is, de arroganciáját és giccsességét ezek sem tudják feledtetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.