Egyedülálló prózapoétikai megoldások sorával találkozhatunk e regényben, amelyet szerkezetileg leginkább Bodor Ádám Sinistra körzetével lehetne rokonítani. Mintha az Ostoba is egy szétszabdalt regény összekeveredett fejezeteiből állna. Az időrend felborul, a cselekmény rövid, mozaikszerű történetdarabkák látszólag véletlenszerű egymásutánjából bontakozik ki, felmutatva, hogy az elbeszélt borzalmak és az ábrázolt világ igazságtalanságai eleve nélkülöznek bármiféle logikát, ép ésszel felfogható oksági összefüggést. A könyv ezt a magából kifordult valóságot, amelyben az utalások és az analógiák feloldása nélkül is saját történelmünk szörnyűségeire ismerhetünk, időn és történelmen kívüli eseménysorként rajzolja meg. Az idő önmagába fordulását a fejezetek sorrendjének szerkesztésén túl a tipográfia is erősíti: a mondatkezdő nagybetűk hiányával az íráskép végtelen sivárságot sugall, ahol nincsenek kapaszkodók.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
