Van például makacsabb, szelídebb, van furfangos és akad bájos is, meg olyan, amelyik külsőleg vagy akár belső tulajdonságaiban is hasonlít a gazdájára. Sőt olyan is elképzelhető, amelyik egyenesen embernek hiszi magát. E klasszikus, rövid állatmeséket közreadó könyv észt szerzője remek példákat, humoros szituációkat elevenít fel történeteiben – Elina Sildre fekete-fehér-piros illusztrációival –, milyenek is ezek az emberi tulajdonságokkal felruházott vagy alapból azokkal rendelkező „kutyákok”.
Tacskó és Dog decemberben, a megismerkedésük után nem sokkal egyformán bátortalanok voltak, nem mertek közelíteni egymás felé, így mindkettőjük szomorúan és egyedül töltötte a szentestét. De megtört a jég, és a két, egyes dolgokban nagyon hasonló, másokban meg teljesen különböző kutya között szoros barátság szövődött. Olyannyira összenőttek, hogy legszívesebben minden percüket együtt töltenék, rendkívüli módon ragaszkodnak egymáshoz. Barátságuk megható vagy éppen vicces történeteit más kutyusok sztorijai teszik még színesebbé. Hol a társait megszánkóztató, szertelen Huskyn, vagy a szülinapját átalvó Basseten mosolygunk, máskor a segítőkész Labrador, a hencegő Spániel vagy épp a lassú felfogású Corgi történetein. Bár vannak mesék, amelyeknek a mélységeiig a gyerekek nem biztos, hogy eljutnak, maga a felszín is le tudja kötni őket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
