Visszhang: könyv

Kadri Hinrikus: Tacskó és Dog

Visszhang

Minden kutya egyéniség, persze nem csak a mesékben.

Van például makacsabb, szelídebb, van furfangos és akad bájos is, meg olyan, amelyik külsőleg vagy akár belső tulajdonságaiban is hasonlít a gazdájára. Sőt olyan is elképzelhető, amelyik egyenesen embernek hiszi magát. E klasszikus, rövid állatmeséket közreadó könyv észt szerzője remek példákat, humoros szituációkat elevenít fel történeteiben – Elina Sildre fekete-fehér-piros illusztrációival –, milyenek is ezek az emberi tulajdonságokkal felruházott vagy alapból azokkal rendelkező „kutyákok”.

Tacskó és Dog decemberben, a megismerkedésük után nem sokkal egyformán bátortalanok voltak, nem mertek közelíteni egymás felé, így mindkettőjük szomorúan és egyedül töltötte a szentestét. De megtört a jég, és a két, egyes dolgokban nagyon hasonló, másokban meg teljesen különböző kutya között szoros barátság szövődött. Olyannyira összenőttek, hogy legszívesebben minden percüket együtt töltenék, rendkívüli módon ragaszkodnak egymáshoz. Barátságuk megható vagy éppen vicces történeteit más kutyusok sztorijai teszik még színesebbé. Hol a társait megszánkóztató, szertelen Huskyn, vagy a szülinapját átalvó Basseten mosolygunk, máskor a segítőkész Labrador, a hencegő Spániel vagy épp a lassú felfogású Corgi történetein. Bár vannak mesék, amelyeknek a mélységeiig a gyerekek nem biztos, hogy eljutnak, maga a felszín is le tudja kötni őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.