Visszhang: könyv

Kadri Hinrikus: Tacskó és Dog

Visszhang

Minden kutya egyéniség, persze nem csak a mesékben.

Van például makacsabb, szelídebb, van furfangos és akad bájos is, meg olyan, amelyik külsőleg vagy akár belső tulajdonságaiban is hasonlít a gazdájára. Sőt olyan is elképzelhető, amelyik egyenesen embernek hiszi magát. E klasszikus, rövid állatmeséket közreadó könyv észt szerzője remek példákat, humoros szituációkat elevenít fel történeteiben – Elina Sildre fekete-fehér-piros illusztrációival –, milyenek is ezek az emberi tulajdonságokkal felruházott vagy alapból azokkal rendelkező „kutyákok”.

Tacskó és Dog decemberben, a megismerkedésük után nem sokkal egyformán bátortalanok voltak, nem mertek közelíteni egymás felé, így mindkettőjük szomorúan és egyedül töltötte a szentestét. De megtört a jég, és a két, egyes dolgokban nagyon hasonló, másokban meg teljesen különböző kutya között szoros barátság szövődött. Olyannyira összenőttek, hogy legszívesebben minden percüket együtt töltenék, rendkívüli módon ragaszkodnak egymáshoz. Barátságuk megható vagy éppen vicces történeteit más kutyusok sztorijai teszik még színesebbé. Hol a társait megszánkóztató, szertelen Huskyn, vagy a szülinapját átalvó Basseten mosolygunk, máskor a segítőkész Labrador, a hencegő Spániel vagy épp a lassú felfogású Corgi történetein. Bár vannak mesék, amelyeknek a mélységeiig a gyerekek nem biztos, hogy eljutnak, maga a felszín is le tudja kötni őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.