A kolumbiai-amerikai énekesnő repertoárját mindenekelőtt a múlt századi jazz-, blues- és soulelőadók – Sarah Vaughan, vagy a fiatalon elhunyt Minnie Riperton – ihlették, no meg a közelmúlt néhány, „előképként” is tudatosan vállalt latin popdívája. Kali Uchis munkásságáról leginkább 2020-as dala, a Telepatía zenébe fojtott delíriuma nyomán értesült a szélesebb közönség, mostani nagylemeze nem annyira pszichedelikus-kontemplatív tónusaival, hanem a benne rejlő, hol csendben fortyogó, hol szinte kirobbanó energiáival, no és a kivételesen jó ízléssel kivitelezett jazz-pop-latin-funk zenei kulisszájával tűnik ki. A lemez nem pusztán egy esténként megfigyelhető konstellációt, az égbolt napról napra más pontján feltűnő Hold és a naplemente után ragyogó Vénusz közös jelenlétét ünnepli, Uchis számára ez a női tapasztalat kivételes energiáinak és az ebből táplálkozó alkotói szellemnek a szimbóluma. Kali Uchis remek, képzett hanggal megáldott énekesnő, kifejező, drámai orgánummal, de mindez keveset érne, ha ő és zenész-producer társai nem raktak volna össze ehhez egy parádés, egyben jól megszólaló, ízlésesen hangszerelt dalcsokrot. A slágerszám I Wish You Roses korántsem áll magában, a sok erős szám között akadnak angol és spanyol nyelvűek. A címekből is egyértelmű, hogy szerelmes lemezről van szó, a dalcsokor utolsó etapjában (Happy Now) Uchis lezár egy aktuális affért is, hogy azután kezdődhessen minden elölről.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
