Visszhang: kiállítás

Koronczi Endre

Ha a feketét egy fogalommal keverem össze

  • - dck -
  • 2021. június 30.

Visszhang

Koronczi a kilencvenes évek vége óta foglalkozik a széllel (legyen az mesterségesen keltett vagy természetes), „kutatásait” pedig a Ploubuter Park Projekt keretében prezentálja.

Most a tavaly Dunaújvárosban bemutatott anyag szerves folytatását láthatjuk. Némiképp zavaró, hogy nem tudható pontosan, mi is lenne a kiállítás címe, mert a galéria honlapján a „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze” mondat szerepel, az exindex.hu portálon viszont a cím kiegészül egy határozószóval: „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze visszafelé”. Pedig Koronczinál a címeknek jelentősége van (még akkor is, ha a látogató nem feltétlenül tudja követni metaforikus, szimbolikus, lételméleti vagy éppen mögöttes jelentésüket).

Szerencsére a kiállított szélfestmények és -rajzok nem maradnak magyarázat nélkül, a szintén kiállított videóban elhangzó, 10 perces szöveg szerint a fekete-szürke-fehérben tartott (néha szándékolt „hibaként” a művészre jellemző citrom- vagy kanárisárga színnel „pettyezett”), nagy méretű és absztrakt festmények úgy festik meg a szelet, hogy nem ábrázolják (hiszen azt lehetetlen is volna), hanem újrateremtik.

A szélfútta, természetben készülő festmények installálása is emlékeztet a plan-air festményekre, nem a falon sorakoznak, hanem kissé megdöntve, kis „bakokon” állnak. Ám a rajzok mégis ábrázol­nak olykor valami szélalakot (pl. tornádótölcsér). Kellemes kiállítás, újabb bizonyíték arra, hogy a művész mindenkinél jobban ismeri a szelet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.