Most a tavaly Dunaújvárosban bemutatott anyag szerves folytatását láthatjuk. Némiképp zavaró, hogy nem tudható pontosan, mi is lenne a kiállítás címe, mert a galéria honlapján a „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze” mondat szerepel, az exindex.hu portálon viszont a cím kiegészül egy határozószóval: „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze visszafelé”. Pedig Koronczinál a címeknek jelentősége van (még akkor is, ha a látogató nem feltétlenül tudja követni metaforikus, szimbolikus, lételméleti vagy éppen mögöttes jelentésüket).
Szerencsére a kiállított szélfestmények és -rajzok nem maradnak magyarázat nélkül, a szintén kiállított videóban elhangzó, 10 perces szöveg szerint a fekete-szürke-fehérben tartott (néha szándékolt „hibaként” a művészre jellemző citrom- vagy kanárisárga színnel „pettyezett”), nagy méretű és absztrakt festmények úgy festik meg a szelet, hogy nem ábrázolják (hiszen azt lehetetlen is volna), hanem újrateremtik.
A szélfútta, természetben készülő festmények installálása is emlékeztet a plan-air festményekre, nem a falon sorakoznak, hanem kissé megdöntve, kis „bakokon” állnak. Ám a rajzok mégis ábrázolnak olykor valami szélalakot (pl. tornádótölcsér). Kellemes kiállítás, újabb bizonyíték arra, hogy a művész mindenkinél jobban ismeri a szelet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
