Visszhang: kiállítás

Koronczi Endre

Ha a feketét egy fogalommal keverem össze

  • - dck -
  • 2021. június 30.

Visszhang

Koronczi a kilencvenes évek vége óta foglalkozik a széllel (legyen az mesterségesen keltett vagy természetes), „kutatásait” pedig a Ploubuter Park Projekt keretében prezentálja.

Most a tavaly Dunaújvárosban bemutatott anyag szerves folytatását láthatjuk. Némiképp zavaró, hogy nem tudható pontosan, mi is lenne a kiállítás címe, mert a galéria honlapján a „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze” mondat szerepel, az exindex.hu portálon viszont a cím kiegészül egy határozószóval: „Ha a feketét egy fogalommal keverem össze visszafelé”. Pedig Koronczinál a címeknek jelentősége van (még akkor is, ha a látogató nem feltétlenül tudja követni metaforikus, szimbolikus, lételméleti vagy éppen mögöttes jelentésüket).

Szerencsére a kiállított szélfestmények és -rajzok nem maradnak magyarázat nélkül, a szintén kiállított videóban elhangzó, 10 perces szöveg szerint a fekete-szürke-fehérben tartott (néha szándékolt „hibaként” a művészre jellemző citrom- vagy kanárisárga színnel „pettyezett”), nagy méretű és absztrakt festmények úgy festik meg a szelet, hogy nem ábrázolják (hiszen azt lehetetlen is volna), hanem újrateremtik.

A szélfútta, természetben készülő festmények installálása is emlékeztet a plan-air festményekre, nem a falon sorakoznak, hanem kissé megdöntve, kis „bakokon” állnak. Ám a rajzok mégis ábrázol­nak olykor valami szélalakot (pl. tornádótölcsér). Kellemes kiállítás, újabb bizonyíték arra, hogy a művész mindenkinél jobban ismeri a szelet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.