Visszhang: film

Kosárra fel!

  • SzSz
  • 2024. április 3.

Visszhang

A kosárlabdás és a fejlődés- (vagy épp felnövés) történetek úgy járnak kéz a kézben, mint Jordan és a híres cipői.

 Általában bukott sztárokat vagy alkohol- és egyéb problémákkal küzdő, veterán edzőket látunk átmenni a tisztítótűzön. A Kosárra fel!-ben azonban rendhagyó módon egy tétova tinédzser áll a középpontban, igaz, csak látszólag, valójában ugyanis az apja az, aki kénytelen gyökeres személyiségváltozáson átmenni. Amikor a középiskolai kosárcsapatban játszó fiát próbajátékra hívja egy másodvonalbeli főiskola, teljesen belelkesül, és igyekszik átvenni az irányítást: könyörögni kezd a srác barátnőjének, hogy halassza el a szakítást, nehogy az negatívan befolyásolja fia teljesítményét.

A rendező-főszereplő Ray Romanót a kilenc évadon át futó Szeretünk, Raymondból ismerhetjük, ez az első játékfilmje a kamera mögött. A Kosárra fel! pontosan olyan, mint egy családi szitkom hosszúra nyújtott epizódja: hősei kedvesen ismerősek, hangulata otthonos, konfliktusai végig mondvacsináltnak tűnnek, mintha csak azért lennének, hogy a szereplők két vacsorajelenet között is elfoglalhassák magukat. A hős apa kétségbeesett kapálózása az egész család nyugalmát felzavarja, ám egyetlen pillanatig sem érezzük, hogy tettének valóban súlya van: fia ugyan jól játszik, de nem tanúsít különösebb érdeklődést a sport iránt, és látszólag ő sem bánja, ha az NBA helyett a családi építkezési vállalkozásban teljesedik ki a jövője. A lassan csordogáló dramedy végül felemelő tanmesévé válik a szeretet erejéről – ebben is Romano szitkomjára hajaz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.