Visszhang

Biztosra megy a My Lady Jane, amikor jól bevált ihletforrásokból merít.

Az élet egy szürke erdő, amelyben mind egyformán bolyongunk – a film alapgondolata nem túl eredeti, ám láttunk már hasonló, bárdolatlan felvetésből egészen pofás horrort is kikerekedni.

Lou Barlow a Dinosaur Jr. basszusgitárosaként kezdte a pályafutását a nyolcvanas években, de néhány lemez után kirúgták.

Caroline Vignal rendezőnő azt a következtetést vonta le korábbi filmje, a Jó a szamár is (2020) sikeréből (egy César-díj és további hét jelölés), hogy az elhanyagolt, ám szere­leméhes negyvenes nők történe­teire van kereslet.

A két orosz mester két világ.

Az elsősorban színésznőként ismert szerző könyve nem regény, de nem is a szó klasszikus értelmében vett novellagyűjtemény, s még az utóbbi bő tíz évben divatos novellafüzér címke sem illeszthető rá.

A világ (Los Angeles) immár egy – iskolai projektet idézően kidolgozott – szörnyű hely.

Ahol egy érzés nem ereszt gyökeret abban, akinek okulnia kéne belőle, ott az elsőben fog elburjánzani, aki képes felfogni.

A sorozat legújabb darabjában négy rövid mesét olvashatunk Kerekítő manóról és legjobb barátjáról, Kacska macskáról.

A negyedszázada alakult amerikai indie-folk zenekar karrierje négy szuper albummal indult.

Ahogy nézzük ezt a videójáték-szerű, helyenként igen debil vérorgiát, nehéz nem egy hasonszőrű közelmúltbeli filmre gondolnunk.

„Meg kéne ölnöd, hogy levedd a dzsekimet” – búgja Austin Butler whiskyt kortyolgatva, amikor két marcona alak a bandajelét meglátva beleköt.

Annyi biztosan igaz, hogy Stefánsson korai zsengéjéből kihallik a későbbi remek prózaíró.

„Úgy tűnik, ismét sikerült feltámasztani ezt a zenekart” – mondta három szám után Vitáris Iván énekes.