Visszhang

Csodálatos és kissé felesleges popkulturális metamorfózis tanúi lehetünk.

A 81 esztendős izraeli-magyar képzőművész és író a kétezres évek elején jelentkezett első verseskötetével, majd az elmúlt bő két évtizedben gazdag költői életművet épített fel.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) új előadása a sebesség, a tiszta tánc és a jelenünk őrültségének jegyé­ben született.

Ragyogó zongoratriói és vonósötösei, no meg a megunhatatlan klarinétötös mellett gyakran háttérbe szorulnak Brahms zongoranégyesei.

Egy politikus pályafutása általában drámaként dolgozható fel.

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Egészen különleges hangulatú, vibráló tónusú albummal mutatkozik be Michael Gordon, aki voltaképpen már eddig is több tanújelét adta kiemelkedő dalszerzői és produceri képességeinek.

Oly sok várakozás után Denis Ville­neuve végre leért a hegyről, kezében Frank Herbert kőtábláival, adaptációjának második része pedig még az elsőnél is monumentálisabb.

Páros lábbal rúgta be az ajtót annak idején debütáló lemezével az amerikai MGMT. A 2007-es Oracular Spectacularon három bombasláger is volt, amelyek még a kereskedelmi rádiókba és a bevásárlóközpontok háttérzenéi közé is be tudtak kúszni.

Öltsön bármilyen formát, a művészet mindig az emberiség nagy kérdéseire keresi a választ: mi van a halál után, hát még előtte, s mi értelme a szerelemnek?

Micsoda album bő egy órában!

Netflixes űrutazós film Adam Sandlerrel, ezt hallva már el is képzeljük, amint a vizesnyolcas ezúttal az űrben csetlik-botlik, félrenyomkodja az irányító gombjait és – mivel altesti poén nélkül ritkán készül Sandler-film – összepiszkítja a szkafandert.

A tizenöt éve létező Real Estate gyorsan bedolgozta magát a kortárs indie-rock élvonalába.

Minél komolyabban vesszük az űrutazás lehetséges elterjedését, annál jobban foglalkoztat minket, hogy mi lesz az itt maradókkal.