Visszhang: lemez

La Comedie humaine: Chansons Balzaciennes

Visszhang

Arnaud Marzorati, aki baritonénekesként vezényli együttesét, a Les Lunaisiens-nel több mint egy évtizede beleásta magát a régi francia dalirodalomba.

Ráadásul úgy, hogy mindig megtalálja bennük országa történelmét: az 1789-es, az 1830-as és 1848-as forradalmakat a sanzonokon keresztül tárta fel, legújabb munkája pedig Honoré de Balzac Emberi színjátékához ad adalékokat. Nem az író személyes zenei ízlését vagy a zenéről alkotott irodalmi reflexióit mutatja be – akkor valószínűleg több Rossini, Berlioz és Liszt szerepelne a lemezen –, hanem olyan dalokat, amelyek megvilágítják a balzaci miliőt.

Így hát a fő téma a pénz és az anyagi érdekek által hajtott, haszonleső polgárság. Többnyire elfeledett szerzőket hallunk, a közepesen ismert Daniel Auber dalában egy nőt hagy faképnél karrierista szeretője, Pierre Dupont művében (rímelve A szamárbőrre) egy fausti alku bontakozik ki. Felbukkan a Goriot apó Vautrinje is, Eugène-François Vidocq dalát ugyanis a bűnözőből lett rendőrfőnök ihlette. A maga korában alighanem Pierre-Jean de Béranger neve volt a legismertebb, aki politikai nézeteiben nem osztozott Balzackal, de azt mindketten tudták, hogy társadalmuk pilléreit a széles körű korrupció jelenti.

Marzorati énekesi gárdája egészen kiváló: Lucile Richard és Jérôme Varnier mellett egy ismerős hangot is hallunk, Cyrille Dubois-ét, aki legutóbb az Orfeo Zenekarral készített díjnyertes albumot. A korabeli hangszereknek szinte csak sportértékük van, egy 1844-es Pleyel zongora is szól a lemezen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.