Visszhang: lemez

La Comedie humaine: Chansons Balzaciennes

Visszhang

Arnaud Marzorati, aki baritonénekesként vezényli együttesét, a Les Lunaisiens-nel több mint egy évtizede beleásta magát a régi francia dalirodalomba.

Ráadásul úgy, hogy mindig megtalálja bennük országa történelmét: az 1789-es, az 1830-as és 1848-as forradalmakat a sanzonokon keresztül tárta fel, legújabb munkája pedig Honoré de Balzac Emberi színjátékához ad adalékokat. Nem az író személyes zenei ízlését vagy a zenéről alkotott irodalmi reflexióit mutatja be – akkor valószínűleg több Rossini, Berlioz és Liszt szerepelne a lemezen –, hanem olyan dalokat, amelyek megvilágítják a balzaci miliőt.

Így hát a fő téma a pénz és az anyagi érdekek által hajtott, haszonleső polgárság. Többnyire elfeledett szerzőket hallunk, a közepesen ismert Daniel Auber dalában egy nőt hagy faképnél karrierista szeretője, Pierre Dupont művében (rímelve A szamárbőrre) egy fausti alku bontakozik ki. Felbukkan a Goriot apó Vautrinje is, Eugène-François Vidocq dalát ugyanis a bűnözőből lett rendőrfőnök ihlette. A maga korában alighanem Pierre-Jean de Béranger neve volt a legismertebb, aki politikai nézeteiben nem osztozott Balzackal, de azt mindketten tudták, hogy társadalmuk pilléreit a széles körű korrupció jelenti.

Marzorati énekesi gárdája egészen kiváló: Lucile Richard és Jérôme Varnier mellett egy ismerős hangot is hallunk, Cyrille Dubois-ét, aki legutóbb az Orfeo Zenekarral készített díjnyertes albumot. A korabeli hangszereknek szinte csak sportértékük van, egy 1844-es Pleyel zongora is szól a lemezen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.