Ma már egyre több kicsiknek szóló könyv tematizálja ezt a nagyon fontos kérdést. A félelem, az idegenség és a különféle megküzdési stratégiák mélyén egy a közös: a gyermekek bizonytalansága, illetve az, hogy sokszor magukat hibáztatják a történtekért. Alapélményük a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekeknek, hogy van valami, ami bekerül a lakásukba, az életükbe, ám erről a valamiről nem szabad beszélni. Gębka egyszerű és a szövegen következetesen végigvitt metaforát használ: a címben kiemelt üveget. Ez először csak egy kis semmi, ott van a kanapé mellett, aztán valahogy kinövi a szobát, és bekebelezi apát is, akit végül az egész család már csak az üveg torzításán keresztül lát. Ott ül apa az üveg mélyén, és a felesége és a gyereke sem tudja kihúzni onnan: apa immár megközelíthetetlen.
A történet maga nagyon egyszerű: egy szörnyű folyamatot látunk a kisfiú szemszögéből. Agata Dudek illusztrációi tökéletesek: a megnyugtatóan fekete-fehér világot hogyan színezi át az üveg zöldje, megmutatva, hogyan képes egyetlen dolog uralni az egész addig jól ismert univerzumot. Látjuk a fázisokat, ahogy anya megpróbál nem tudomást venni a betolakodóról, ahogy a kisfiú egyre inkább megérzi, hogy az, ami otthon történik, elszigeteli őket a „normális” világtól. Tudjuk, hogy nem egyszerű megküzdeni az alkohollal, keveseknek sikerül. Az Apa üvege mégis a remény könyve, amelyre a szenvedő gyerekeknek szüksége lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
