Visszhang: lemez

Philip Glass: Águas da Amazônia / Third Coast Percussion

Visszhang

Kakukktojás a minimalizmus úttörő zeneszerzőjének életművében ez a darab: 1993-ban született egy balett-társulat megrendelésére, akkor még csak zongorára.

Mindegyik tételét az Amazonas egy-egy mellékfolyója ihlette. Paul Simon volt az, aki összehozta Glasst az Uakti brazil ütőegyüttessel – a csapat neve egy dél-amerikai tukánó törzs egy legendás lényére utal, aki a Rio Negro partján él, a testén lyukak vannak, és a rajta átsüvítő szél hangja megőrjíti a nőket. A helyi férfiak persze megölik a nőknek suttogó félistent…

Az Águas da Amazônia ütőhangszerekre, fuvolára és szintetizátorra hangszerelt változata tíz tételből áll, stílusa a jazz spirituális válfajaira és a stresszoldó new age-zenékre emlékeztet. No, annyira azért nem unalmas, a zeneszerző jól felismerhető poliritmikus szövetei fenntartják a hallgató érdeklődését. Ma akár a techno félakusztikus, pasztorál leágazásához, a folktronicához is hasonlíthatjuk. (A lipcsei rádió zenekara hét éve előadta a szimfonikus változatot.)

Az Uakti eredeti, 2006-ban elkészült lemezfelvételére sem volt semmi panasz, de a chicagói Third Coast Percussion, amely kilenc éve egy Steve Reich-lemezzel nyert Grammy-díjat, pár újítással szolgál. Szerencsés volt változtatni a tételek sorrendjén, és még jobb ötlet volt a fuvolista, Constance Volk igazolása, akinek imp­rovizációs részei sokat tesznek azért, hogy ne masszírozószalonokba, hanem koncertterembe képzeljük ezt a szvitet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.