Csak tiszta égbolt és minél kisebb fényszennyezés kell hozzá; a feltűnőbb égitestek még a város közepén, az utcák kivágatában is látszódnak. És jól jön még egy olyan remek könyv, mint ez, amely a kíváncsi kiskamaszok (ők az elsőrendű célcsoport) és a nagyobbacska olvasók számára is érthetővé teszi, miért oly lenyűgöző az égi látkép, és segít elgondolkodni azon is, mennyiben szabja meg létünket a kozmosz rendje.
A könyv hét és még plusz egy történetbe rendezi, hogy mit kell tudnunk a csillagok mozgásáról, a kozmosz történetéről, a naptár kialakulásáról, meg persze arról is, miért pont hét napja van a hétnek, és melyik a Nap napja. A történetekből kibontakozik, mekkora léptéket jelent a földi élet, pláne az ember feltűnése és (talán) kérészéletű uralma a kozmikus időben mérve, honnan jön az anyag, amelyből vétettünk, és persze előkerül a gyötrő kérdés is: vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben? Ráadásként a gyakorló középiskolai tanár szerző előveszi a régi rejtélyt: vajon mi lehetett a betlehemi csillag, s több szempontból is meggyőző választ ad. A remek stílusban megírt, olvasmányos könyv erényei közé tartozik, hogy szépen és értelmező módon illusztrált, ami a rajzoló Ónya-Oláh Dóra érdeme. Ráadásként egy kezdők számára remekül használható, kétoldalas csillagtérképet is tartalmaz: külön a későn beköszöntő nyári, illetve külön a korai téli estékre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
